Az idei Royal Ascot kapcsán kezembe került a 300 éves évforduló tiszteletére összeállított kiadvány, melynek hasábjain egy igazán érdekes könyvről tesznek említést. Kate Fox, brit szociológusnő jegyzi a The Racing Tribe – Watching the Horsewatchers (A lóverseny törzsi közössége) című könyvet (tudomásom szerint magyarul nem jelent meg). Az alábbiakban néhány követendő brit etikettet szeretnék ismertetni a magyar lóverseny és lóversenyt látogató közönség épülésére.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A turf újság hasábjain Az albioni rituálé c. cikkben már említésre került, hogy a lóversenyközönség nagyon egyedi jelleget mutat viselkedésében, amelyet összetett íratlan szabályok iranyítanak. Ez a “Viselkedési Kézikönyv” a társasági érintkezés minden apró mozzanatára kiterjed úgy, hogy azt a tisztelt közönség ösztönösen követi, pillanatra sem érezve magát korlátozva általa.

És most következzenek a főbb szabályok:

  • A Visszafogottság Szabálya: még ha különösen sikeresek is vagyunk a befutó lovak tippelésében, akkor sem tanácsos ezt a külvilágnak elismerni: csendes visszafogottságot kiván ez esetben az etikett, viccelődésünk a tárgyban tanúsított sutaságunk felett az egyedül elfogadható megnyilvánulás e téren.
  • A Kollektív Felejtés Szabálya: a lóverseny etikett szerint: “az egyes futamok után a felejtés homályába kell vesszen minden előzetes téves tipp, jövendölés, megjegyzés ami az indult lovak képességeiről illetve esélyeiről hangzott el”. Ez a szabály a legalapvetőbb eleme a versenyközönség egymás közti jó kapcsolatának fenntartásához.
  • A Lovagiassag Szabálya: a hölgyekkel való viselkedés a lóverseny egész területén a régimódi lovagiasság íratlan szabályait kell kövesse. Minden nőt hölgyként kell kezelni. Ez ugyan nem zárja ki az udvarlás és a csábítás lehetőségét, azt azonban szem előtt kell tartani, hogy a hölgyek biztonságban érezzék magukat és tisztelet övezze őket.
  • A Fogadási etikett: az íratlan szabály szerint a 200 Ft-os fogadás hölgyeknek való. Urak legalább egy ezrest hagyjanak a pénztàrnàl, különben erősen megkérdőjeleződik férfi mivoltuk. A szabaly kimondja: “ha fogadunk, az legyen legalább 1000 Ft., ennél kisebb összeg esetén inkább kerüljük el a pénztárat a kérdéses futamra”.

 

Ha figyelmesen tanulmányozzuk a lóversenyre járó úri közönséget, akkor egyszerűen nem mehetünk el mellette, anélkül, hogy vidám, felszabadult mikroklímája magával ne ragadna minket, és kedves bája mosolyt ne csalna arcunkra.

 

Baronessz Bánffy Losonczy Tóth Judit

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tavoszlop.blog.hu/api/trackback/id/tr263027182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovács Ödön Pejkó 2011.06.30. 20:30:12

My dear Colonel,

Jól sejtem, hogy e cikk (társ)szerzője annak a finom és elegáns női kéznek a tulajdonosa, amelyet albioni cikkének egyik képén megcsodálhattunk? Ha így áll a dolog, akkor a titokzatos bárókisasszony ezúttal fényes intellektusát csillantotta meg előttünk. Kezdem érteni a Méltóságodat hatalmába kerítő rajongást...

Yours truly,

P.

MISKY KÁROLY 2011.06.30. 23:37:28

@Kovács Ödön Pejkó:

Mon ami Monsieur P.,

Ön nem csak finom úriember és remek tollforgató, hanem bámulatos következtetésekkel is bír.
Én gyarló lélek, még azt gondoltam, hogy az Ön által említett rajongásomat az évek és a talján harcmezőn szerzett ráncok (na, nem csata közben, hanem naptej híján leégés által) elfedik és kizárólag szívem titka marad.

"Herman áhitatos figyelemmel, megértéssel, bátorítással hallgatta a kemény hadfi vallomásait.

- Ugye, milyen jó volt szerelmesnek lenni? - mondta sajátságos suttogó hangján. - Ugye, csak a nők érnek valamit az életben? (meg a lovak...a szerk.)

Nagyatyám arca rózsaszínű lett, új acélgombot vert a cipője sarkába, és egyszer családi körben, estve, csöndes vacsoránál eltörte a vizespoharat.

- Nem baj - mondta könnyűvérűen. - Hiszen elég poharat eltörtem életemben, midőn nőkért ittam, hogy más ne ihasson utánam abból a pohárból ugyanazon nőért.

Öreganyám szelíden megrázta a fejét, de másnap erélyesen megtiltotta Roncsy kapitánynak a táncmesterrel való további barátkozást."
süti beállítások módosítása