Lassan talán hagyományossá válik, hogy Európa számos országa próbálja szorosabbá fűzni kapcsolatait a lóversenyzés tekintetében is, némiképpen harmonizálni a szabályozást, megosztani egymással a versenyüzemmel, versenytechnikával, hendikeppeléssel és osztályozással kapcsolatos tapasztalatait, módszereit. Ebben az EMHF vállalja magára a vezető szerepet, kezdeményezésükre, most az angolokon volt a sor, Newmarketbe hívták az érdeklődőket egy kétnapos konferenciára, vagy ahogy ők nevezik „workshop”-ra. Szerencsére sokan elfogadták az invitálást, tíz ország képviselői tették tiszteletüket a lóversenyzés egyik szentélyében. A belgákon, cseheken, dánokon, lengyeleken, svédeken, svájciakon, németeken, osztrákokon, spanyolokon és a házigazda angolokon kívül ott voltunk mi is, Csapkovits Tamás versenytitkár és Smulovics Zoltán hendikepper és versenyintézőségi tag. Azt már előre sejtettük, hogy a kétnapos út számos tanulsággal szolgál és nagy élményt jelent majd, de a látottak minden előzetes várakozásunkat felülmúlták.

Suffolk megye központja, Newmarket 105 kilométerre Londontól található, az UNESCO világörökség része, a lóversenyzés bölcsője és egyik legjelentősebb központja. I. Jakab az itteni végeláthatatlan mezőkön versenyeztette barátai leggyorsabb ménjeit saját istállója legjobb telivéreivel. Az első lóversenyről, amelyet itt rendeztek meg 1622-ben, feljegyzés is született. II. Károly megörökölte nagyapja szenvedélyét és a restauráció idején minden tavasszal átköltöztette a királyi udvart Newmarketbe, hogy szabadon hódolhasson szenvedélyének. Õ volt az egyetlen brit király, aki hivatalos versenyen elsőként ért célba. A település rangja azóta is megvan, sőt tovább nőtt. Itt működik a Nemzeti Ménes, a főutcán található az angol Nemzeti Lóverseny Múzeum, mellette pedig a híres Jockey Club Rooms, néhány utcányira pedig az 1766 óta üzemelő Tattersalls aukciósház, mely a legrégebbi és legnagyobb Európában. A gazdag település két pályáján is versenyeznek a telivérek, a July Course-on és a Rowley Mile-on, így a kör teljessé válik, itt minden megtalálható, ami a lóversenyzéssel kapcsolatos, méghozzá a legmagasabb szinten és minőségben.

Az első nap a tenyésztésről, az utánpótlásról, a hagyományokról, no és az elméletről szólt. Kora reggel, meglehetősen borongós időben, a Nemzeti Ménes felé vettük az utunkat, mely 1916 óta található a városban. Ekkoriban hozta ide bemutatni a lovait Hall Walker ezredes a brit kormány számára. Az eredeti cél természetesen még nem a versenyeztetés volt, sokkal inkább a katonai lovasság kiszolgálása és utánpótlásának biztosítása. A XX. század közepére aztán változott a világ, a motorizáció előrehaladtával megváltozott minden, és a telivértenyésztés már egyértelműen és elsődlegesen a lóversenyzés szolgálatába állt. A méntelep folyamatosan fejlődött, gyarapodott és lett egyre inkább meghatározó a „mini kontinensen”. 1963-ban a helyi Jockey Club-tól 500 hektárnyi földet béreltek, mellyel alaposan megnövelték az alapterületet. Tíz évvel később ide vonult vissza és kezdte meg „szolgálatát” a híres Mill Reef, hogy később többek között életet adjon két Derby-nyerő utódának, Shirley Heights-nak és Reference Point-nak. A múltra visszatekintve, fontos dátum még 2008 áprilisa, amikor a Jockey Club megszerezte és azóta is üzemelteti a Ménest. Az itt nyújtott szolgáltatások teljeskörűek és igen magas színvonalúak, legyen szó akár fedeztetésről, csikónevelésről, tartásról, aukcióra való felkészülésről vagy a tréningből kivett lovak „nyugdíjas” éveiről. Az állatorvosi ellátás rendkívüli fontosságáról sem feledkeznek meg a helyiek, ilyen szempontból is teljesen nyugodt lehet az a tulajdonos, aki ide hozza lovát.

A telep egyik szegletében található épületben tartották meg a közel félnapos előadássorozatot, melyet egy mini túra követett a ménesben. Az első szó, ami eszembe jut, mikor próbálom feleleveníteni a látottakat, az a nyugalom. Végtelen harmónia és békesség érzése árasztott el, ahogy beléptünk a kapun. Amerre a szem ellát hatalmas zöldellő legelők, karámok, boxok és istállók. Alapvetően semmi különlegesre nem kell gondolni, de minden szög, fadarab, fűszál a helyén, már-már katonás rendben, valamiféle idilli kisugárzást kölcsönözve a helynek. A látogatókat minibuszok kalauzolják végig a látnivalók között, természetesen idegenvezetéssel együtt. A telep központi helye a mének istállósora, mely előtt Mill Reef szobra tekint ránk. Pillanatnyilag négy top mén várja a bevetést, Cockney Rebel, a nálunk is egyre népszerűbb Bahamian Bounty, a tavaly visszavonult sztár, Dick Turpin és Pastoral Pursuits. Utóbbi első magyarországi futója, a most kétéves Mac Pursuits lehet néhány hónapon belül. Párszáz méterre találhatóak a kancák valamint a csikók karám-és istállóblokkjai. Előbbiek most nyolcvanan vannak, az évente született utódok száma viszont sajnos a nemzetközi trendet követve, itt is csökkenést mutat, rövid időn belül százhúszról közel a felére, hatvan környékére eshet vissza a legfrissebb prognózis szerint.

Néhány kilométerrel odébb, délután rövid látogatást tettünk az 1983-ban alapított British Racing School-ban, a zsoké- vagy inkább lóversenyzés iskolájában. Több tucat telivér, homok-és gyeppályák, egymás mellett sorakozó istállóegyüttesek és mindennel felszerelt oktató-és gyakorló termek állnak a fiatalok rendelkezésére. Az elmélet elsajátítása, istállómunka és lovaglás szerepel a programban, szép fokozatosan, módszeresen, egymásra épülve.

Az itt tanulók több, mint 80 százaléka néhány éven belül elhelyezkedik a versenyüzemben lovasként vagy akár szakemberként, istállóalkalmazottként. A világ számos országából érkeznek és tanulnak itt a nebulók, ezen felül rendszeresen szerveznek és tartanak továbbképzéseket, szakmai kurzusokat és előadásokat. Az iskola működtetése közel három millió fontjába kerül évente a brit kormánynak, illetve a finanszírozást részben végző alapítványnak. Az egyik istálló udvarán tartott rövid előadást és tájékoztatást prof. Tim Morris a brit versenyzéssel kapcsolatos orvosi és dopping kontrollról, annak szerepéről és metodikájáról, afféle ízelítőként a másnapi, a kis csoportoknak a pályán tartott gyakorlati bemutatója előtt.

Az esti programban a vacsora és némi kötetlen beszélgetés szerepelt, nem akármilyen helyen, ott ahová eddig keveseknek adatott meg a belépés. A Jockey Club, a brit lóverseny legnagyobb beruházója és fejlesztője immáron több, mint 250 éve. Birtokában van 14 versenypálya, többek között Aintree, Cheltenham, Epsom és természetesen Newmarket is. A csoport egy másik része kezel több ezer hektárnyi földet, tréningpályát szerte a szigeten, irányítja a Nemzeti Ménest és működteti a „Racing Welfare”-t, ami tulajdonképpen egy jóléti programot jelent. A Jockey Club Rooms historikus, privát szobái a város szívében páratlan gazdagságúak. A számos terem ódon falai roskadoznak a lóversenyzéssel kapcsolatos festményektől és műkincsektől, antik bútorok között barangolva ugorhatunk vissza évtizedeket az időben, és merenghetünk el a régmúlt nagy alakjain és hőseinek dicsőségén…

…folytatjuk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.