Ha egy évvel ezelőtt azt írom, hogy a főfutamban Windsor rövid nyakhosszal verte Garabonciást, akkor a kedves olvasó valószínűleg azt mondja; papírforma, semmi meglepő nincs ebben. Az eltelt egy évben azonban nagyot változott a helyzet, nem sokan gondolták volna, hogy a Turf következő számának címlapján a Pakonyi istálló sárgáját látjuk majd.

Június harmadik versenynapja tulajdonképpen már péntek este elkezdődött, csak akkor még nem tudtunk róla. Akkor zúdult ugyanis hatalmas eső fővárosunkra, amely – mint vasárnap délután megtudtuk – versenyzésre alkalmatlanná tette a galopp homokpályát. Nem elírás a péntek, és „a hiba nem az Önök készülékében van” ha nem értik, hogy másfél nap miért nem elég arra, hogy a pályát alkalmassá tegyék a versenyzésre, ezt sokan nem értettük. Tudom, hogy mostanában bőven kijutott nekünk a vízből, de akkor sem értem, hogy egy „XXI. századi” pályát hogy lehet úgy megépíteni, hogy a víz megálljon rajta. Azt pedig, hogy nem volt egy szivattyú sem kéznél…

De nézzük a dolog pozitív oldalát, azzal, hogy minden verseny a gyep pályára került, egy csomó alsóbb osztályú lónak megadatott, hogy „mint a nagyok” füvön futhasson. Az első futamban Moliere (ifj. Fejes L.) élt is a lehetőséggel, biztosan vesztette el nyeretlenségét. Második  Mecénás (J. Línek), harmadik Áldomás (Nagy L.). Ezután a derbyre készülő Attestation (J. Havlík) realizálta esélyét, könnyen verte Indian Spiritet (J. Línek), harmadik Phantom Empire (Varga Z.).

Egy sprintfutam (IV. o. Hp.) jött ezután, ahol a favorit Nemzeti Összefogás (J. Línek) mintha a „Hogyan veszítsük el minden esélyünket a startnál” c. film főszerepére készült volna. A borzalmas start és az összeszedett jelentős hátrány ellenére azonban a pej kanca mégis győzni tudott, rövid nyakhosszal verte Kreccst (J. Havlík), harmadik Angel (Németh S.). 1600 méteres II. osztályú hendikep volt a következő futam, amit a kis súllyal futó Zengős (Bakos Szilvia) nyert Miss Double Six (L. Kasal) előtt, a harmadik helyre pedig nagy meglepetésre Cégér (Varga Z.) érkezett. A következő futamnál egyet tudhattunk biztosan, hogy aki megnyeri, pályarekordot állít fel, hisz 1900 méterre még sosem futottak versenyt a gyep pályán. Az alaprekord Grand Csarló (Tormási Gy.) nevéhez fűződik, az ötéves kanca biztosan nyerte a futamot. Második Rendes (Bakos G.), harmadik Kisbíró (J. Havlík).

A hatodik magyar futam a Tatai Díj volt. Az 1200 méteres egyenespályás futamot az utolsó százon nagyot futó Makaam (L. Kasal) nyerte Almarita (S. Georgiev) és Naraan (J. Pavlicek) előtt. Maradtunk a rövid távnál, az 1100 méteres IV. o. hendikepet Saus und Prid (J. Línek) biztosan nyerte a végén balra törő és a külső korlát mellett célba érő Nosza (ifj. Fejes L.) előtt, harmadik Königin (Virág A. am.).

Nagy versenyt hozott a főfutam, a 2000 méteres Dióspusztai Díj. A start után az a Windsor állt az élre, aki a tavalyi Alagi Díj megnyerése óta nem tudta megismételni jó formáját. A tempó fokozatosan gyorsult, a mezőny a célegyenesbe ért és még mindig a négyéves sárga állt az élen. A távoszlopon belül először Rendezvous majd Garabonciás is támadta, de Windsor állta a sarat, visszavert minden támadást. A célba a három említett ló szinte egyszerre esett be, de Windsor egy kicsit megőrzött előnyéből. A célfotó után a Dióspusztai Díj sorrendje: Windsor (Simon F.) – Garabonciás (J. Línek) – Rendezvous (Varga Z.).

A nap egy „ötbés” hendikeppel és meglepetéssel zárult, az utolsó futam befutási sorrendje: Nikita (Simon F.) – Apple Stone (Németh S.) – Katonás (ifj. Fejes L.) volt. Folytatás 27-én vasárnap, mikor a napi főfutam az 1400 méteres Orosházi Díj lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.