Eltűnt, mint szürke szamár a ködben...

Blinov Adrienn kedves olvasónk küldte be szerkesztőségünkbe az alábbi - néhol szatírába hajló -élménybeszámolót az Ügetőszilveszterről, amit örömmel adunk közre az alábbiakban:

Metróról leszállva, a tömeg egy irányba haladt a sötét alagútba. Na jó, nem olyan értelemben! Itt félhomály várt a végén. Sorbanállás a kispadnál, a matróna biztonságiaknál megváltva a jegyeket. Milyen szép a belépő! Akár egy könyvjelző! Egyik nagy büszkeségünk (titkos favoritunk) rajta, mint a díszcsomagolású boron: Overdose.

A pálya szélén haladva, akik eddig az átjáróból nézték rendszerint a futamokat, ők most egymás nyakából vagy a fára mászva próbálták követni az eseményeket, de ez alkalommal iszonyú nehéz feladat volt, mivel nagy kihívást jelentett a köd. Én még ennyi embert nem láttam a lelátón. Lecserélődött a versenylátogatók összetétele, megannyi fiatal. Nem is értem. Nyáron szép időben senki, zimankóban, tejködben, forralt borral emberek hada. Egy-ketten távcsővel. De mit nézett? Az alsó sorban ácsorgó villogó ördögszarvas fiatalembert? Vagy a lilahajú cowboy kalapost? Pedig a reflektorok a pályán, szinte nappali fényt kölcsönöztek, de mindhiába.

Azt kell mondjam még sose zártam az óévet forró teával. Kezdésnek nem rossz. Panaszkodtam, hogy milyen meleg, hirtelen nem is tudtam inni, de fentről érkezett egy csepp víz éppen bele a pohárba. Minden kívánságom így teljesülne. Ez a műanyag sátortetőnek köszönhető, ugyanis ekkora volt a pára. Rutinos Ügetőszilveszterre járók felkészülten jöttek. Körbepillantva nem értettem miért van mindenkinél hátizsák, s ennyi cókmók. Házi pálinka, kisüsti elő! És az elmaradhatatlan pezsgő! Valahogy a kesztyűben való szotyizás másnak sem ment. Páran kibélelték plédekkel a hideg műanyag lelátó székeit. Kényelembe helyezték magukat, mint otthon a fotelben. Hatalmas kivetítő! Mekkora élmény! Mindig így kellene lennie!

Sajnos a szerencsepatkolásról lemaradtunk, későn érkeztünk. Már csak a parázs izzott. A két kommentátor ez alkalommal nem külön-külön egy-egy futamot vezényelt le, hanem felváltva adtak egymásnak szót. De szerintem lenyűgözően kitöltötték a számunkra úgymond ’holtidőt’, mivel csak sejteni lehetett vajon hol járhatnak a lovak. A reflektorok ellenére mi csak 150 métert láttunk. Ezért sokan beleestek abba a hibába, hogy már bemelegítéskor szurkoltak a hajtóknak! De vajon látta valaki az indítást? Szerintem csak a versenybírók és a starter. Zárójelben megjegyzem, itt azért nem mondhatjuk el, hogy: eltűnt, mint szürke szamár a ködben, mert még megsértődne a hajtó.

Valaki meg szerette volna örökíteni fotón Kincsemet, de Imperiál lett a képen. Másik szoborhoz sétált oda. Semmi gond. Némelyek az ismert emberek miatt érkeztek. Kőbán Ritát látva kedvet kaptam egy szulkira pattani, főleg, hogy a másik sportom az úszás után a kajak, hátha az Ő nyomdokaiba léphetek. Vajon nekem is sikereim lennének? Kisvártatva megérkezett Lagzi Lajcsi. Szomorúan konstatáltuk, hogy az egyik ismert dal harmadik -és egyben lovis szempontból elmaradhatatlan - versszakát nem tudta. Szerintem mások is ezt a részt várták. Hiába próbáltam túlüvölteni, majd valakit majd megkérek, hogy utólagosan küldje el neki a dalszöveget:

"Majd ha nékem sok pénzem lesz, kimegyek az ügetőre. A lovakat de úgy imádom, hogy leégek egykettőre. Verseny után így szól hozzám a nejem hogy: feküdj le egy lóval, de ne énvelem! Szép sport a ló sport, de nem nékem, elszórtam a fizetésem."

De azért jó volt, eldaloltuk így is. A gyerekek birtokba vették a színpadot, s együtt táncoltak, forogtak. Készültek a jobbnál jobb felvételek. Miután kiugrabugrálta magát mindenki, a fiatalok megkapták zenéjüket: Gangnam Style. Gondoltak rájuk is, hogy ők se fázzanak, inkább mozogjanak. A hideg elől behúzódtunk a fogadóhallba, ahol a tömegben egy kedves ismerős jött szembe. Idős bácsi, megismert. Puszi, és Buék! Nagyon örültünk egymásnak. Hiába volt nagy a kísértés a fogadás tételéhez, óriási sor állt bent. Mindenki a legfázósabbat küldte be, hogy megváltsa a nyerő tikettet. A sok laikus, a ló nevét diktálta. A kasszás néni nem győzte ismételgetni: - Először a futamszám, majd a sorszám!

Mindenki pénzt akart kaszálni az év utolsó napján, hiszen akkor újra pukkanhat a pezsgő. Ezek szerint másoknak is gordiuszi csomó volt megfejteni a Turfot. Főleg annyi ital után. A nyeretlen szelvényeknek is megpecsételődött a sorsa: konfetti lett belőlük. Sikerült bent egy olyan TV-n nézni a közvetítést, amin nem voltak színek. Először azt hittem, csak a forralt bor hatása-varázsa, de nem. Ahogy a pályán a lovakat, úgy a tv-n a színeket is hozzágondoltuk. Az átmelegedés jól jött. A díjátadón: Kovács Sándor elsőként átvette a sajátját, majd Georgievét, (mivel Bulgáriában) és végül Deczki Andrásét is, aki meg Írországban. A virágcsokrok pedig csak úgy repültek a nép felé. Az egyik hajtó szinte nyakig sárosan lépett fel a serlegért. A színpadon felsorakoztatott kitüntetett embereket meginterjúvolták, de ezt a párbeszédet mindig közbeszakította az újabb futam indításra való figyelmeztetés.

Aztán sikerült odaférkőznünk a korláthoz, az év ügető lovához. Szegény Orlando Bloom, szemellenzője kitakarta, de sokan láttuk, hogy félve üget el a zajongó tömeg előtt. Megkapta a takaróját, amit szinte úgy dobtak rá, s köd előtte, köd utána…. Jobb is, hogy a kinti lelátót választottuk, betekintve a Panoráma étterembe a sok lótulajdonos között talán feszélyezve éreztük volna magunkat. Az igazi hangulat: a lépcsősoron ordibálva volt jelen. Az igazgatói páholyban is javában állt a tánc. A tűzijátékban pedig nem tört ki az ember nyaka, ha a megfelelő magasságú lépcsőfokról nézte. Hazafelé sétálva csak pár embert kellett karonfogva vezetni. Mondhatni, gyerek volt még az idő, az ittassághoz.

Az újévi fogadalmat pedig mindenki számára kötelezővé tenném, hogy: „Jövőre rendszeresen kilátogatok a Kincsem Parkba a lóversenyekre!”

Blinov Adrienn

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.