Baden-Baden – Hendikepper szeminárium

A magyar Hendikepper Bizottság a német kollégák meghívására szakmai úton, Németországban, Baden-Badenben járt.

Baden-Baden, az exkluzivitás, a nemesség és az emelkedett életstílus fogalma. Európa nyári fővárosaként, a Belle Époque alatt a gazdagok és szépek találkozóhelyeként, ma pedig Baden-Baden világszerte első osztályú orvosi hírnévvel, ragyogó ünnepekkel és páratlan eleganciával rendelkező fürdő – és kulturális városként ismert. Gyógyulás vagy művészet, wellness vagy előkelő hangulat és lóverseny: Baden-Baden mindenből mindig a legjobbat nyújtja.

A Fekete-erdő lábánál, már a rómaiak is felfedezték a tizenkét termálforrás gyógyító erejét, és fürdőket építettek itt, amelyek még ma is megtekinthetők. 2000 m mélységből bugyog a forró forrásvíz, és kényezteti a világ mindentájáról érkező vendégeket a modern Caracalla-Therme-ben és a történelmi Friedrichsbad-ban. Az akár 68°C-os forró vizet egészen különböző terápiákra használják fel. Világrangú hotelek, a három kilométer hosszú pompás park- és kertlétesítmény, a „Lichtentaler Allee“, a világ legszebb kaszinója a hófehér üdülőben, Európa második legnagyobb opera- és hangversenyháza, vásárlás a csodaszép óvárosban, bájos elhelyezkedés a Karlsruhe, Stuttgart és Freiburg által határolt háromszögben, enyhe klíma: A felsőfokok felhalmozódnak Baden-Badenben. Ezt gazdagítja a lóverseny a híres iffezheimi pályán, amely 1858 óta az év társadalmi eseménye.

Az előadáson tizenkét ország, Ausztria, Belgium, Csehország, Litvánia, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Spanyolország, Svájc és Törökország hendikeppere, szakemberei, valamint természetesen a házigazda németek vettek részt, a prezentációt pedig a tizenhat éve hendikepperként dolgozó angol Phil Smith vezette.

A félnapos szeminárium két nagy és számos kisebb részből állt. A megjelentek üdvözlését követően az angol hendikeprendszer célja, elvei, munkamódszerei kerültek ismertetésre. Itt, jegyezném meg, hogy az angol szisztéma egyes elemei hagyományosan eltérnek a kontinentális szemlélettől. A struktúra és az ehhez kapcsolódó filozófia lényege, hogy átlátható, megérthető legyen, és világossá tegye, hogy mi áll az egyes döntések mögött. A hendikepperek Angliában – Phil elmondása szerint – a tulajdonosoknak, a trénereknek, a fogadóknak és a fogadóirodáknak, bukmékereknek egyaránt igyekeznek megfelelni. Elsődleges szempont, ami minden hendikepper álma, hogy szoros befutókat, izgalmas versenyeket láthasson a közönség. Egyrészt azért, mert ez az eladható, másrészt fontos, hogy minden, az adott versenyben lovat indító tulajdonos érezhesse hogy lovának nem csak papíron, de a futam során is volt esélye. Természetesen a hendikepeket a „csatornán” túl is igyekeznek úgy összeállítani, hogy az aktuális formák alapján jól kiegyenlített legyen a mezőny. Lényeges, hogy a nyerőre ne lehessen előzetesen egyértelműen rámutatni, a fogadók egyfajta „puzzle”-ként rakják ki maguknak a részleteket és legyen min „gyötrődniük” a futam játékának kidolgozása közben. Ennek érdekében az előadó szakember nem ritkán 10 órát is szán egy-egy futam elemzésére, feldolgozására. És hogy vajon mi tart ennyi ideig? Nos, a futam hivatalos eredménye melletti margó és a sorok köze is dugig van írva, jegyzetelve, ahogy arról meg is győződhettünk. Minden lóról kisebb-nagyobb megjegyzés kerül fel, egy-egy betű formájában az adott rubrikába. Közel negyven ilyen jelölés létezik, például: p-progressive (javuló, fejlődő), j-jockey rode poorly (a lovas elügyetlenkedte a versenyt), y-new yard (új istálló), .js-jumped slowly (lassan startolt), h-hampered (akadályozott) stb.

Ezek a megjegyzések megkönnyítik a futam utólagos elemzését, hisz ne feledjük, Angliában nem ritka, hogy egy-egy napon, öt-hat pályán is versenyeznek a telivérek, így nem könnyű mindent fejben tartani. Az ún. „odds-on” favoritok nem szívesen látott vendégek, a cél, hogy minél kisebb legyen az olló a legesélyesebb és legsansztalanabb résztvevő előzetes szorzója között. A nyerő büntetése és az „engedések” elve nem különbözik az általánostól, de azt látni kell és ebben a résztvevők is egyetértettek, hogy az egyes országok versenyrendszerének különbözősége, a lóállomány létszáma generálhat apróbb eltéréseket. Ha egy szigetországbéli ló látványosan gyengén szerepel, nem ritka, hogy komoly „engedést” kap, ennek ellenpéldája, hogy egy látványos stílusban nyerő, vagy akár könnyű győztesnek tűnő, de valamilyen oknál fogva vereséget szenvedő (!) ló esetenként komolyabb büntetést kaphat. Az angol hendikepek az adott osztályozás szerint alakulnak:

Class 1   Pattern Races és Listed handicaps

Class 2   ún. Heritage handicaps és 91- 110, 96 – 110 és 86 – 100

Class 3   81 – 95 és 76 – 90

Class 4   71 – 85, 61 – 80 és 66 – 80

Class 5   61 – 75, 56 – 70 és 53 -70

Class 6   48 – 65, 46 – 60, 46 – 55, 46 – 58 és 51 -65

45-ös, vagy az ez alatti képességszámú telivérek nincsenek könnyű helyzetben, esetenként Class 7-ben próbálhatják ki magukat, máshonnan általában kiesnek.

A kétévesek hendikepjeiben a „sávok” kicsit eltérőek: 0 – 85, 0 – 75, 0 – 65 és így tovább.

Az ún Maiden (nyeretlen), Seller vagy Claimer (eladó) versenyek indulói három futás után kerülhetnek hendikepekbe. Ha egy ló megnyeri első vagy második versenyét, akkor a 30.000 angol font alatti díjazású, általában Class 3 vagy gyengébb besorolású hendikepekben indulhat. A kétévesek esetében, az összes olyan csikó, aki megnyerte első, vagy első két startját és 90-es szám feletti osztályozást kapott, az nem futhat hendikepben az adott év szeptember elseje előtt. Külföldről érkezett idősebb lovak esetében szintén szükséges a három futás. Speciális versenyek, „walkoverek” nem számítanak „rendes” futásnak, kipróbálásnak, de az osztályozások kalkulálásánál számításba vehetők. Olyan esetekben, amikor egy ló futása, versenye kapcsán kevésnek tűnik a meglévő információ, a futott formájának meghatározása tekintetében, akkor a hendikepper megtagadhatja a „rating” megállapítását.

Kanyarodjunk vissza a versenyek elbírálásához egy kicsit, annál is inkább, mert az interaktív előadást színesítette néhány angol nagyverseny kivetítőn való megtekintése. Az ezredfordulóig leginkább a szemére támaszkodott egy szakember, amikor elemezte a futamokat. A technika rohamos fejlődése és a nemzetközi trend alapján ma már a mért időnek, a másodperceknek és a szinte milliméterre megállapított bírói ítéletnek jut a főszerep. Ennek megfelelően át lehet számolni a célban mért hosszakat másodpercekre és fordítva. Ez az angol rendszer szerint a következőképpen néz ki, függően természetesen az adott pálya borításától és az időjárási viszonyoknak megfelelő állapotáról.

Hossz/másodperc:

5 – soft/heavy/Southwell

5.5 – good to soft/good, good to soft in places/Wolverhampton

6 – good/good to firm/firm/Kempton/Lingfield

Font/hossz reláció a különböző távokon (1 font = 45 dkg, azaz kb. fél kilóval számolhatunk):

3 – 1000 m

2.5 – 1200 m

2 – 1400 m – 1800 m

1.75 – 2000 m -2200 m

1.5 – 2400 m – 2600 m

1.25 – 2800 m – 3000 m

1 – 3200 m és fölötte

Puha (soft) és nehéz (heavy) pálya esetén ezeket tovább finomítják, módosítják.

Természetesen attól függetlenül, hogy az angol előadónál volt a karmesteri pálca, a résztvevő országok rendszerét is megismerhettük, így a németet is. A németeknél is három start szükséges a hendikep kvalifikációhoz, a folyó vagy az elmúlt évben, de ha ugyanebben az időszakban nem futott háromszor, de versenyt nyert a telivér (a nevezési határidőig) akkor is jogot nyer a futásra. Nincs tehát szignifikáns különbség, mégha a mi rendszerünkkel hasonlítjuk össze, akkor sem. Annyival vagyunk szigorúbbak, hogy a három start közül egyszer legalább az első ötben kell végezni, és egy győzelem sem jelent automatikus helyet egy hendikepben. A másik variáció az öt érvényes futás. A német szabályozás is kitér az import és a külföldi tréningből érkező lovakra, mindkét esetben egy győzelem a követelmény.

A konferenciát színesítette néhány Gr.I-es nagyverseny megtekintése és együttes elemzése, feldolgozása. Ennek során a résztvevők megismerhették az elképesztő terjedelmű és részletességű, számítógépes angol adatbázist, melynek kezelése, az adatfelvitel nem „kétperces” feladat, de óriási segítséget nyújt a helyi szakembereknek. Összehasonlításra kerültek az európai, ún. Black Type versenyek szabályai, paraméterei és osztályozásuk. A résztvevő országok kiemelt versenyeinek egységes osztályozása, és elbírálása sarkalatos pont, alapvető célkitűzésként szerepelt ezúttal is.

A szemináriumot kötetlen beszélgetés és az elérhetőségek cseréje zárta, de másnap a Grosse Woche aktuális, csütörtöki versenynapján tovább folytatódott a diskurzus. Nem csodálkoztunk azon, hogy a török versenyüzem rohamléptekkel fejlődik és, hogy a spanyolok is csatlakozni látszanak már az európai elithez. A németül nem beszélő Taylan Alper Karaer érdeklődve kérdezte az első futam programját és díjazását böngészve, hogy a 8.600 EUR összdíj vajon mire vonatkozik. Válaszunkra mosolyogva közölte, hogy náluk a leggyengébb futam nyerője kap ennyit. Jól megy nekik! Ha már szóba hoztam az első futamot, az egykoron magyar tréningben állt és minap újabb győzelmet elérő Xi is starthoz állt a helyi sztár Pedrozával, de ezúttal nem jutott szerephez és utolsó előttiként zárt. A nagyhét eseményeiről múlt heti számunkban már esett néhány szó, így most csak annyit teszek még hozzá, hogy a rangos, 1927 óta lefutásra kerülő Darley Oettingen Rennenben a helyiek arcára fagyott a mosoly, hiszen a német favorit, a tavalyi év legjobb német mérföldes lova, Alianthus kikapott a cseh tréningből futó, szintén jó esélyt képviselő Shamalgan-tól. Igazi sportélményt nyújtott mindenkinek a nap hatodik futama, ahol öten gyakorlatilag egyvonalban zuhantak a célba. Kerekes Károly egy futamban lovagolt, de Djungle Call nem ért küzdelembe, a nyolcadik helyen zárt. Ami a versenypályát illeti, azt már előző nap szemügyre vettük. A futófelületet, mely karbantartása ott sem problémamentes, a kiszolgáló épületeket és létesítményeket, közelről megnéztük a jártatót, a nyergelő boxokat, igyekeztünk a lehető legtöbb információt és tapasztalatot magunkba szívni. A szerdán még csendes, bár korántsem kihalt – hiszen a munkások folyamatosan dolgoztak az előkészületeken másnapra, és az egyik tribün halljában működő gigantikus méretű fogadóiroda is nyüzsgött, hiszen Európa szinte összes versenypályájáról volt élő kép és működött a fogadás – komplexum másnapra kelt életre igazán és olyan arcát mutatta, ami méltán lehet irigylésre méltó. Szervezésből és vendéglátásból Iffezheim jelesre vizsgázott, a hétköznap ellenére kilátogató 9.000 ember minden bizonnyal remekül érezte magát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.