Workforce ismét munkához lát

Szombaton rendezik meg Ascot-ban a brit versenykalendárium egyik legrangosabb eseményét, a King George VI and Queen Elizabeth Stakes-et. Bizonyos szempontból kijelenthetjük, hogy a legrangosabbat, hiszen Epsom-ban csak háromévesek indulhatnak, de a szombati versenyen az idősebb lovakkal is összemérheti tudását a derby-évjárat másfél mérföldes távon.

A King George nem Anglia legrégebbi versenye, de ezt a történelmet felületesen ismerők is sejthetik a verseny elnevezéséből. Az ötlet, hogy egy nemzetközi figyelemre is igényt tartó versenyt rendezzenek Ascot-ban (mintha nem lett volna már épp elegendő) Crocker Buteel őrnagy fejéből pattant ki, aki az Ascot-i pálya igazgatója volt (clerk of the course). A derék veterán két versenyt vont össze, hogy megalkosson egy harmadikat: a hároméveseknek két mérföldre kiírt King George VI Stakes és a másfél mérföldes Queen Elizabeth Stakes egybeolvadásából született a szokatlanul hosszú nevű verseny. Az első alkalom, hogy starthoz állhattak a telivérek 1951-re esett. Abban az évben Nagy-Britannia azzal kívánta megmutatni, hogy túl van a háború okozta gyötrelmeken, hogy nagyszabású nemzeti kiállítást rendezett Festival of Britain néven, amely ráadásul pont egybe is esett az 1851-es Világkiállítás centenáriumával. (Tematikája is a világkiállításokéra alapult.) Bár London egy része még mindig romokban hevert, ez senkit nem érdekelt, a jó nép ismét a béke és prosperitás levegőjét lélegezhette be. A végóráit élő Birodalom még egy utolsót csillant, minden polgár jogosan gondolhatta, hogy egy kiválasztott nemzet tagja, egymást érték a nagyszabású ünnepségek, s mi is lett volna méltóbb befejezése egy hosszú nemzeti összetartozást, Britannia nagyságát hirdető ünnepségsorozatnak, mint egy új verseny Ascot-ban?

Talán csak az 1951 októberében ismét kormányt alakító Winston Churchill nem örült a nagy felhajtásnak, csak ő moroghatott szivarját rágcsálva. Sir Winston a tettek embere volt. Megígérte a nemzetnek, hogy megnyerik a háborút (”...we shall never surrender...” – „...soha nem adjuk meg magunkat...”), megnyerték, s egy szavára vasfüggöny ereszkedett Európa keleti és nyugati része közé. Nem érdekelték a talmi külsőségek, a propagandát nehezen tűrte. Első intézkedései között szerepelt a londoni színhelyek lebontása.

Ennek ellenére remek fogadtatásra talált a verseny, már csak azért is, mert VI. György király rendkívül népszerű uralkodó volt, talán az első a monarchia évezredes történelmében, akit maguk közül valónak éreztek az alattvalók. Az Albert néven születő király (nagyapja, Albert herceg halálának napján született) úgy nevelkedett, hogy nem lesz belőle koronás fő. Nem is bánta. A kicsit beteges, szégyenlős, dadogása miatt gátlásos herceg szívesebben foglakozott a tudományokkal és a lovakkal. York hercegeként boldogan élte mindennapjait szerelmével, Lady Elizabeth Bowes-Lyon-nal, a későbbi anyakirálynővel, aki jegyességüket megelőzően két évig tartotta kétségek között őt, mire elszánta magát, hogy felségül menjen hozzá. Ugyan VI. György viselte utoljára az India Császára és az Írország Királya középkoriasan csengő, üres titulusait, ő volt az első, aki egy Jamaica-i utazása során páros teniszmeccset játszott egy négerrel. (Csak a kor szellemét idézendő használtuk e divatjamúlt, egyeseket sértő kifejezést. Mi sem áll távolabb a Távoszlop szellemiségétől, mint a faji diszkrimináció.) Új szelek fújdogáltak...

A gyönyörű kort megért Erzsébet anyakirálynő szintén mindig a népszerűségi listák élén állt. Eleinte el kellet viselnie, hogy arisztokrata származása, ellenére (I. Róbert skót királyra vezeti vissza a család az eredetét) commoner-nek, vagyis közrendűnek tekintsék az udvarnál, hiszen skót volt. A házasságba csak azért egyezett bele V. György, hogy érzékeltesse a Windsor-ház rugalmasságát, s különben is, nem Bertie (György király bizalmas családi körben használt neve) volt a trónörökös. A mindig mosolygó Elizabeth szíve, akit a nép csak Smiling Duchess-nek (Mosolygó Hercegnő) hívott, aranyból volt, fütyült az udvari merevségre, a kimért méltóságra. Amikor Frankie Dettori egy verseny előtt áthágva minden udvari szabályt kezet csókolt neki a jártatóban, csak kacagott. A jelenetet személyesen látó ismerősünk a mai napig csak ezt mondja az eseményre visszaemlékezve, zárt fogsora mögül dühösen sziszegve: Bloody Italian! (Rohadt olasz!) Ez még neki is sok volt. Erzsébet anyakirálynő ideje jelentős részét szenvedélyének, a lóversenyzésnek szentelte, mindennapos vendég volt a Sandringham-i Királyi Ménesben, szolgálói rajongtak érte. Amikor lova a Grand National finisében, a sík részen nyerő pozícióból felbukott, csak ennyit mondott kicsit szomorkásan, egyetlen zokszó nélkül: „That's racing, I suppose.” (Ilyen a lóversenyzés, úgy vélem.)

Szomorú ténye a verseny történetének, hogy György király csak egyszer láthatta a versenyt. 1951-ben Supreme Court sikerének tapsolhatott a talált király, aki fivére VIII. Edward lemondásának köszönhette a koronát. Edward, aki inkább nőül vett egy kétszer is elvált amerikai nőt, mintsem király legyen, önkéntes száműzetésben élt már ekkor. Unokahúga, II. Erzsébet azonban méltó utódja rövid ideig regnáló apjának, és a mai napig vigyázó tekintete ügyeli a futam megszervezésének minden részletét.

A verseny legsikeresebb lovai Dahlia és Swain voltak, akik két egymást követő évben, 1973-1974-ben és 1997-1998-ben hódították el a babérokat. A legeredményesebb zsoké természetesen itt is Lester Piggott: Meadow Court 1965, Aunt Edith 1966, Park Top 1969, Nijinsky 1970, Dahlia 1974, The Minstrel 1977, Teenoso 1984. A galopptörténelem kiemelkedő lovait látjuk azon a listán is, amely a tréner rekorderek teljesítményét mutatja. Dick Hern ötször nyert King George-ot: Brigadier Gerard 1972, Troy 1979, Ela-Mana-Mou 1980, Petoski 1985, Nashwan 1989, akárcsak Seed Bin Suroor: Lammtarra 1995, Swain 1997, 1998, Daylami 1999, Doyen 2004. Michael Tabor ötször vehette a győzestes ló tulajdonosának járó értékes tiszteletdíjat: Montjeu 2000, Galileo 2001, Hurricane Run 2006, Dylan Thomas 2007, Duke of Marmalade 2008.

Hároméves lovaknak 8 stone 9 font (55 kg) a kötelezően kiírt teher, négyéves és idősebb telivéreknek jelentősen több, 9 stone 7 font (60.5 kg). Kancáknak 3 font (1.5 kg), a déli féltekéről érkező négyéveseknek egységesen 4 font (2 kg) engedmény jár.

Aki négy évvel látta utoljára a King George-ot még emlékszik rá, hogy a teljes név így hangzott: King George VI and Queen Elizabeth Diamond Stakes. A „Diamond” kikerült azonban a névből, a dél-afrikai gyémánt kitermelő vállalat, a De Beers nem szponzorálja már többé a versenyt. Ezzel csaknem negyedszázados hagyomány szakadt meg. A mai támogató a Betfair fogadásszervező cég, de e név akármilyen prosperáló vállalatot is takar, nem lett integrális része a verseny nevének.

A mesés vagyonnak is beillő 1 millió font összdíjazású verseny, idén öt owner-nek mozgatta meg a fantáziáját, de egyel több, hat telivér maradt állva. A hét elején még ott láttuk az indulók között At First Sight-ot és még csütörtökön Da Re Mi-t is, de nélkülük startolnak majd versenytársaik, mindkettejüket lejelentették. Hiányzik majd a versenyből Johnny Murtagh is, akit a July Cup-on komoly eltiltást, hat napos kényszerpihenőt kapott, amely július 23-tól lép életbe. Az indoklás: careless riding (gondatlan lovaglás).

Nagy meglepetés lenne, ha nem Sir Michael Stoute válna a szombati nap hősévé, hiszen három lova is starthoz áll. Ő nyergeli a futam favoritját, az idei Epsom Derby győztesét, Worforce-ot is. Életében negyedszerre kentrézik majd a starthoz Khalid Abdullah háromévese, két győzelem, egy második hely áll neve mellett. A szaúdi mágnás azért nem indította a Royal Ascot-on, mert elég időt akart adni pej ménjének, hogy kipihenhesse magát a King George-ra. Ryan Moore-nak nyilván nem az esti etetés jut eszébe a zabszemről, hanem más, mert igen komoly nyomás nehezedik rá, semmilyen egyéb eredmény nem fogadható el tőle ebben a versenyben, csak a győzelem. A bukiknál a legjobb ár az evens (a feltett tét összegével megegyező nyeremény).

Az idén három futásából veretlen Harbinger (aki mellesleg Ryan egyik kedvenc lova, életében most ül rá majd versenyben rajta kívül más) háromévesen kezdte karrierjét, öt győzelméből csaknem mindegyiket ezen a távon aratta. Az Ascot-i Hardwick Stakes megnyerése után döntött úgy a Highclere-i menedzsment, hogy nekivágnak a versenynek, de nem lesz könnyű dolga a francia szupersztárnak, Olivier Peslier-nek. Lova soha nem találkozott még sem Workforce-szal, sem Cape Blanco-val, jó szereplésére a könyvesek számítanak (11/4), de győzelme annak ellenére meglepetés lenne, hogy a tulajdonosnak remek formában vannak a lovai.

Az imént kimondtuk annak a lónak a nevét, aki véleményünk szerint az egyedüli riválisa lehet Workforce-nak, megtesszük ismét: Cape Blanco. A Prix Du Jockey Club-ban látott fiaskót hamar kiköszörülte az Ír Derby-n, amelyet gyönyörű versenyben megnyert. Az azt megelőző teljesítményéhez nem kell sok kommentár. Négyből négy. Ráadásul ő egyszer mát megverte Workforce-ot, igaz másfél furlong-gal (300 m) rövidebb távon York-ban, és kettejük közti majdnem négy hossz rengeteg még most is. Cape Blanco kihagyta Epsom-ot a félresikerült francia kaland kedvéért, de a Curragh-n bebizonyította, hogy ez csak pillanatnyi zavar volt. Véleményünk szerint pompás esélyeit egy dolog árnyékolja be csupán: holnap Johnny nem a Coolmore-i dresszt, hanem elegáns zsakettet visel majd, és bár biztosak lehetünk benne, hogy nagyon szorít majd honfitársának Colm O'Donoghue-nak, de ettől még egy ló sem galoppozott gyorsabban soha. Igazából most Cape Blanco bizonyíthatja be, hogy igazi klasszis, neki az sem számít, ha nem megszokott lovasa ül rajta. Hatszoros pénz ígéretével csábítják a punter-eket (fogadó, játékos), hogy minél nagyobb összeget helyezzenek el az ír telivérre.

Franciaországból érkezik a versenyre Daryakana, aki élete nagy győzelmét a másfél mérföldes Hong Kong Vase-on aratta tavaly decemberben. Több mint 716 ezer fontot utaltak át Aga Khan számlájára a verseny után. Azt mondtuk nagy győzelmét, mert a tavaly öt futásából ötöt nyerő sárga kancának ez volt a legkomolyabb sikere. A többi se kutya, egy G2-es, egy Listed, és két hendikep. Idén nem megy jól neki, két harmadik hely sikerült csak a francia hölgynek, a Group 2-es Prix Corrida-ban egy mérföld két és fél furlong-ra (1900 m) és a tekintélyes versenynek számító G1-es Grand Prix de Saint Claud-ban, másfél mérföldre, vagyis a mostani távra. Ugyan Gerald Mosse is 3 fonttal kevesebb ólmot pakol majd táskájába, de súlyban még így sem állnak jól. A kimázsált teher 9 stone 4 font (59 kg). A rendkívül rutinos francia zsoké, vagy ahogy csak néhányan nevezik, a Hong Kong-i rezidens kemény feladat előtt áll. Érzik ezt a kasszáknál is, esélyük e pillanatban 14/1.

Ugyanilyen kurzussal adják Youmzain-t is. A mezőny legtapasztaltabb lováról beszélünk, akit harmincszor vezettek már fel verseny előtt a jártatóban élete hat szezonja alatt. A hétéves pej heréltnek gyakorlatilag mindegy hol áll starthoz, Hong Kong-ban, Dubai-ban, Baden Baden-ben, Epsom-ban vagy Chantilly-ban, lényeg, hogy Group 1-es futam legyen. Utolsó huszonegy (!) futása ebben a kategóriában történt. Hat győzelem áll csupán neve mellett, de életnyereménye meghaladja a 3,286.000 font sterlinget. Ez Youmzain harmadik King George-a. 2007-ben második, 2008-ban harmadik lett. A hét elején még 20/1-hez adták a veterán pejkót, de mostanra igencsak megrövidült a kurzus. Olyan mértékben kezdtek rá fogadásokat kötni, hogy az evens alatt járó Workforce odds-át is korrigálni kellett a bukmékereknek, akik most se feledjük, még mindig nem a barátaink, sőt...! Hátborzongató Youmzain teljesítménye. Nyert Preis von Europa-t, kétszer volt második a Coronation Cup-ban, óriási küzdelem után. Szintén volt második a Prix de l'Arc de Triomph-ban, Zarkava mögött. Youmzain szinte csak erre a távra futott egész életében, félelmetes rutinnal rendelkezik, amit minden bizonnyal ki is használ majd Richard Hughes. A ló tulajdonosa Jaber Abdulah, Dubai-i üzletember, akinek semmilyen kitüntető címe vagy rangja nincs azon kívül, hogy Sheik Mohammed barátjának nevezheti magát (bár ez lássuk be, lehet, hogy elég is) Mick Channon mester mellett áll majd a start pillanatában, és készül arra, hogy talán harmadszorra sikerül elhódítania paripájának az áhított trófeát.

Confront (250/1) lesz a vezetőló. A szombati feladat elvégzésére Listed és Group versenyekben készült. Említsük meg, hogy kétszer is nyert Listed-et, és legjobb eredményét a G3-as Newmarket-i Nayef Joel Stakes megnyerésével aratta tavaly. Richard Mullen száll majd nyeregbe az esélytelenek nyugalmával.

A hatlovas mezőny ellenére, amelyből csak öt telivér számít igazán, nincs könnyű dolga a fogadónak. Nehéz lesz megverni a fantasztikus képességű Workforce-ot, aki az Epsom-i célegyenesben olyan végszpídet produkált, amelyet csak ritkán látni. Nyílt a küzdelem. Akinek van kedve és lehetősége, hogy játsszon, tegye meg mindenféleképpen.

Hármasbefutót csak akkor játszhatunk Angliában, ha legalább nyolc ló van a mezőnyben, tehát ez most kimarad, de befutóra, és tétre érdemes kockáztatni néhány fontot. Szünet van a magyar versenyüzemben, a vérbeli játékosoknak biztos égeti a tenyerét az a kis pénzmag, amit két hete kuporgatnak, s nem tudnak mire használni...

Véleményünk: Workforce, Cape Blanco, Youmzain.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.