Múlt hét péntekre is jutott Group 1-es verseny az Ascot-i királyi versenypályán. Negyedmillió font várt arra, hogy szétosszák a verseny hat legjobb lova közt, s ebből a tekintélyes összegből idén tizenhárom hároméves kanca szeretett volna részesülni.
A futamot első ízben 1840-ben futották, így óhajtva emléket állítani a két évvel azelőtt trónra lépő Viktória királynő uralkodása kezdetének. Az első nyertes Spangle volt. Az 1850-es nyerő nevét azért keresnénk hiába az annaleszekben, mert nem volt neki. Ötven évvel később, 1900-ban azonban két nyerőt is találunk, dead heat (holtverseny) lett a végeredmény, Sainte Nitouche és Winifreda osztozott az első díjon. Ezt a versenyt láthatta utoljára az agg királynő, a következő évben hunyt el, s ezzel nemcsak a Hannover-dinasztia uralma ért véget, de egy korszak is lezárult Nagy-Britannia történetében.
Az 1915-1918, valamint az 1940-1945 közötti nyerők nevét sem találhatjuk sehol, közbe szóltak ugyanis a háborúk, a versenyt nem futották. A rekorder zsokékat és trénereket a XIX. században kell keresnünk. Nomen est omen, a síkzsokénak született Nat Flatman (flat – sík) ötször nyert: The Princess 1844, Stitch 1845, Distaffina 1848, Lady Evelyn 1849, Barcelona 1851, csakúgy, mint kollégája Morny Cannon, aki Lady Hermit 1892, Silene 1893, Throstle 1894, Helm 1896, Lowood 1898 nyergében diadalmaskodott. (Herbert Mornington „Morny” Cannon nevével találkozhattak már a Távoszlop olvasói a Prince of Wales's Stake rekordereként.) Trénerként John Porter hatszor nyert: Lovely 1883, Sandiway 1884, Cereza 1891, Throstle 1894, Helm 1896, Lowood 1898.
A legeredményesebb tulajdonos Waldorf Astor volt, Astor 2. várgrófja, aki politikusként vált ismertté, s feleségéről, Nancy Wicther Langhorne-ról is, aki a brit alsóház második női tagja volt. (Tulajdonképpen az első, ugyanis Constance Markiewitz-et megválasztották ugyan 1918-ban, de pártja a Sinn Fein visszaléptette, ráadásul abban az időben a hölgy a Holloway Börtön-ben raboskodott.) A főrend tulajdonosi győzelmei sorrendben: Winkipop 1910, Pogrom 1922, Saucy Sue 1925, Book Law 1927, Sunny Devon 1931, Betty 1933,
A Coronation Stakes-ben általában az angol, ír és francia 1000 guineas-ben indult kancák mérik össze tudásukat ismét mérföldön, a vitt teher egységesen 9 stone, azaz kb. 55.5 kilogramm.
A verseny favoritja O'Brien mester Lillie Langtry-je (7/2) volt, aki a Curragh-i 1000 Guineas-en ötödik lett csak, de a futam idegtépő izgalmait mi sem jellemezte jobban, mint az, hogy a nyerő Behtra-t fejhosszal követte Anna Salai, őt nyakhosszal a Music Show, rövid fejhosszal jött a negyedik telivér és fejhosszal mögötte Lillie Langtry. A bukik biztos sejthettek valamit, mert az angol 1000 Guineas győztese Jacqueline Quest-et csak 6/1-en jegyezték, a szintén itt hatodik, Íroaszágban harmadik Music Show 7/1-hez állt a start pillanatában, s Anna Salai ír második helye 9/2-őt ért a kasszáknál. Sent From Heaven állt még tűrhetően, a maga 12/1-vel, ezt a Newmarket-i negyedik helyéért kapta. Az olasz 1000 Guineas nyerő kanca Evading Tempete odds-a 16/1 volt.
A start után az ideális helyről induló Gile Na Greine (25/1) ment el vezetni, mögötte Tabassum (12/1) és Puff (20/1), valamint Electric Feel (66/1) színei látszottak, a tempóra nem lehetett panasz, mindent beleadtak a lányok, és a fiúk is a nyeregben. Jacqueline Quest középen, Lillie Langtry és Anna Salai a mezőny vége felé helyezkedtek. A kanyarban a vezető Gile Na Greine és a továbbra is őt üldöző két másik mögé kívülről Lillie Langtry kezdett zárkózni és Anna Salai Dettorival is utat talált középről. Az célegyenes elején nem változott semmi az élen, de megjelent a harmadik helyen Lillie Langtry és kívülről elindította a támadást Jacqueline Quest is. Háromszáznál már csak egy hossz volt a vezető ló és a második helyre felérő Lillie Langtry között, akit szorosan követett az egyre gyorsuló, angol 1000 Guineas nyerő kanca. Ólomlábakon teltek a másodpercek, de a hátralévő méterek szélsebesen fogytak. A távoszlopnál már fej-fejt galoppozott az első két ló, mögöttük négy hosszal a harmadik. És majdnem megtörtént a csoda. Az ír 1000 Guineas tizenhetedik helyezettjét Gile Na Greine-át csak az utolsó százon tudta megverni a favorit, s ha a nyerőt nem a szuperklasszis Johnny Murtagh lovagolja, ez a történet is máshogy végződött volna...
Egy biztos, a fantasztikus versenyt hozó futam végén az ováció nemcsak Lillie Langtry-nek (Danhill Dancer – Hoity Toity, Darshaa) szólt, hanem a második helyezett Gile Na Greine-nek is, s biztosan sok ír hazafi dúdolgatta a pályáról hazafelé tartva azt a Gile Na Greine-ról (Napsugár) szóló nótát, amelyről a ló nevét kapta.
A Tabor, Smith, Magnier tulajdonban lévő Lillie Langtry nem saját tenyésztésű ló, Kevin Lynch farmján látta meg a napvilágot. Először választottcsikókén adták el 70.000 guinea-ért, majd új tulajdonosa az Ashtown House Stud egy évvel rá, busás haszonnal, 230.000 guinea-ért adott túl rajta, ismét a Tattersalls-nál. Hogy ez mennyire nem volt kiváló ötlet, az bizonyítja, hogy Lilllie Langtry a mai napig több, mint 780 ezer font sterlinget keresett.
Hivatalos befutási sorrend: Lillie Langtry, Gile Na Greine, Jacqueline Quest.
Futottak még: Music Show, Evading Tempete, Lady Of The Desert, Anna Salai, Famous, Sent From Heaven, Puff, Tabassum, Chachamaidee, Electric Feel.
Bírói ítélet: 1 ¼ hosszal nyerve, 2 ¼ hosszal harmadik, Music Show nyakhosszal negyedik, Evading Tempete 2 ¼ hosszal ötödik, Lady Of The Desert nyakhosszal hatodik.
A verseny lefutási ideje 1 perc 39.69 másodperc. Talaj: good to firm.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.