Az ítélet napja

Mit tettetek velem? Aki már látott lovat, akit a pályán, kötelessége teljesítése közben baleset ért, és az állatorvos, a tulajdonos beleegyezésével elaltatta, s volt vagy olyan bátor, vagy szerencsétlen, hogy a ló szemébe nézzen halála előtt egy másodperccel, ezt a kérdést hallja visszhangozni unos untalan, ha lehunyja szemét fáradt éjszakákon. Mit tettetek velem?

Ezután azt kérdezi magától, ha vannak egyáltalán értelmes gondolatai, hogy mit érezhet az a lovász, aki az imént büszkén vezette a jártatóban toporzékoló telivérét, de a futam után csak a nyerget adják a kezébe még ott a gyepen...? A többiek már rég a célon túl vannak. Mit érezhet? Mit érezhet az istállófiú, vagy éppen leány, akit nem érdekel, ha lova megrúgja, lábára lép, falhoz szorítja, ha egy pillanatra lankad figyelme, ha olykor megharapja, de úgy Isten igazából? Mit érezhet, ha lova nemhogy ötben nem volt, de fel sem tartott? Mit érezhet a lovász akkor, ha akit reggel, délben és este etet, akit a stropeken trappol, s aki nyergében a tréningpályán hóban fagyban, esőben és szélben, boldogságban és boldogtalanságban dolgozik, nem tér vissza verseny után? Mit érezhet?

Soha nem felejtem el a Wanka Krisztián arcáról patakokban csorgó könnyeket, amikor Hod Angelina  nem tért vissza. Húsz perccel a baleset után, Krisztián csak jött a gyeppályán fegyelmezetten, szinte gépiesen. A pályamunkások tisztes távolból követték, a cejg ott volt kezében, a vistuk élére hajtva, rajta a trenzli. A lelátón mindenki csendben volt, pedig sokan jöttek ki aznap, volt aki rá sem mert nézni.

Mit érezhet a lovász, akinek lova nem tér vissza verseny után?

Ellentétben a lovassportokkal, a lósportban a lovász legtöbbször tréninglovas is. A zsoké is az, de annyi lovat nem tud lovagolni, mint ahány lovat versenyben ül. Hős a versenylovas, mert életét kockáztatja csak azért, hogy mi jól szórakozhassunk, de talán nagyobb hős a lovász, mert az ő szolgálata nem huszonnégy, de nem is százhatvan-nyolc órás, hanem életen át tartó. Sokat ismerek közülük...

Nem Pesten gyászolunk, hanem Pozsonyban. Határok nincsenek nálunk, galopposoknál, nem is lesznek. Varsói Szerződés ide, Európai Unió oda, itt egy tábor...

Proud Incredible. Hihetetlenül büszkék vagyunk, hogy ismerhettünk. Rocky, Murano, maradjatok velünk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.