A Craven meeting, a gyepes szezon első komoly versenyei közé tartozik Newmarketben. Az első napon hallott elméleti ismertető után, izgatottan vártuk, hogy mindez hogyan működhet a gyakorlatban, a szervezők pedig másnap lehetővé tették számunkra, hogy „tűzközelből” vegyük szemügyre az angol versenyrendezést. A közel húsz fős társaságot négyes csoportokra osztották, melyek az egyes futamok előtt és alatt a versenytér különböző részein, a versenyközegek mellett, azok munkáját követhették figyelemmel a lehető legközelebbről.

Kora délelőtt, még együtt értünk ki a Rowley Mile-ra, egészen pontosan először a beálló istállókhoz. Már javában zajlott a „beléptetés”, egymás után érkeztek a telivérek a délutáni versenyekre. A lószállítók a kerítésen kívül parkolnak, a komplexum területére csak a lovak és az őket vezetők igazolvánnyal léphetnek be, természetesen a lovak chipes azonosítása után. Azt már az előző részben említettem, hogy a programon csak annyi ló szerepelhet, ahány boksz-szal rendelkezik az adott versenypálya, Newmarketben természetesen nincsenek létszámgondok, a nyolc futamra 86 lovat vártak, úgy, hogy a második versenyben mindössze négy kétéves állt starthoz. A bejárat mellett Prof. Tim Morris beszélt az azonosítási folyamatról és annak esetleges problematikájáról, az előzetes állatorvosi vizsgálatokról és procedúráról. Helyi idő szerint dél környékén, szemerkélő esőben érkeztünk meg a versenypályára, ahol természetesen a pályabejárással kezdődött a program. A gyep 6-8 centi hosszúra van hagyva, folyamatosan hengerelik, és köszönhetően az „angolos” időjárásnak, az évnek ebben a szakaszában nincs sok gondjuk a locsolással. A sétához gumicsizma használata ajánlott, de hiába hívták fel erre vendéglátóink a figyelmet már jó előre, többen bokáig átáztunk, mire végigjártunk a befutóegyenes célhoz közel eső felét. 8,3 és good, szólt a verdikt a futófelület állapotára vonatkozóan, ezt egyébként már a bejáratnál nagy tábla jelezte. A barrier mellől nézve is impozáns látványt nyújtott a világ egyik leghíresebb lóversenytere, a még álmosan magasodó, méltóságteljes tribün előtt csendben zajlottak az utolsó simítások, esernyőik alatt pedig a bukmékerek is fontolgatták oddszaikat az első futamra. Hétköznapról lévén szó, a helyiek nem számítottak nagy tömegre, de magyar szemmel nézve így sem voltak kevesen a versenynapon.

 

 

DSCN3772222.jpg

Tökéletes, minden igényt kielégítő és a legapróbb részletekre is kiterjedő rendezés és szervezés, melyet csak megfejeltek a klasszis telivérek és versenyek, valamint a „feeling”, amelyet akkor érez az ember, ha először jár hasonló szentélyben.

A „kalandtúrát” követően, már jóval szárazabb helyen, a mázsaházban és a jártató környékén várakozva láthattuk, ahogy érkeznek a világsztár zsokék, és a versenyközegek. Bázisunk a lelátó negyedik emeletén, egy a BHA és EMHF által lefoglalt teraszos VIP páholyban volt, ahol plazmatévé és két pincér gondoskodott a csapat kényelméről és ellátottságáról. Alig néhány percet tartózkodtunk azonban csak itt, hiszen két óra előtt tíz perccel, a The Alex Scott Maiden Stakes-szel kezdetét vette a program. Első állomáshelyünk a célbírói torony volt, egészen pontosan Nick Bostock feladataival ismerkedtünk. A futam előtt, a jártatóból ellenőrizte a résztvevőket, a versenyszínek helyességét és a bejelentett kiegészítőket. Utóbbiaknak a szigetországban komoly jelentősége van, a helyi Turfban külön sorban, viszonylag részletesen írnak ezekről, és mint tudjuk, komoly adatbázist vezetnek róluk. A második emeleti szoba ablakai elmozdíthatóak, innen még egy utolsó ellenőrzés a kikentrézéskor, majd indulhat a futam, mely után máris biztosak lehettünk abban, hogy az első napon hallottak teljes mértékben egyeznek a gyakorlattal. Alig haladt át a mezőny a célon, máris – jellegzetes, dallamos kiejtéssel – hallani lehetett az első négy helyezett, nem hivatalos sorrendjét: – „First, number one, Cogito…” – azaz a Giant’s Causeway ivadék és Martin Dwyer győzelmét hozta a futam. Nick ezután hozzálátott célbírói ítélet elkészítéséhez, amiben egy központi számítógépes operátor segített neki, és azt néhány másodperc múlva, még a „rendben” jelzés előtt kihirdette. A tavasz leghíresebb célfotóját sajnos nem sikerült megszerezni, csak megörökíteni tudtam a 2012-es Grand National két főszereplőjéről, a célban készült dokumentumot. Négy nappal érkezésünk előtt a tizenegy éves szürke Neptune Collonges hatalmas hajrát követően, pont a célban, orrhosszal verte a biztos nyerőnek tűnő Sunnyhillboy-t a 7200 méteres versenyben. A ki- és visszamázsálási folyamattal fél óra múlva ismerkedhettünk meg. Elektronikus mérőrendszer és adattárolás könnyíti a mázsáló munkáját, a zsokék öltözőjében pedig egy „hagyományos” mérleg áll rendelkezésre. Apropó, lovasok. Ahogy megszokhattuk sztárok sokasága lovagolt ezen a napon is, némelyik egykedvűen válogatott az ingyenes, számukra fenntartott svédasztalos büfé választékából, mások kedélyesen beszélgettek, viccelődtek. Frankie Dettori ezúttal sem hazudtolta meg hírét. Mikor megkérdeztem tőle, hogy készíthetek-e róla egy fotót, nevetve közölte, hogy persze, 10 fontba kerül. A másik pillanatban pedig már közénk ugrott, és készülhetett is a kép. Nem csak lovaglásból, marketingből is jeles!

DSCN3820222.jpg

A trénerek, futtatók közül is Newmarketre fókuszált mindenki, aki számít. A Godolphin népes csapata, Mark Johnston, Luca Cumani vagy Sir Henry Cecil, akihez csak odaléptünk, mosolyogva rázott velünk kezet, mikor Jamie Steer bemutatott bennünket. A Manchester United főnöke, Sir Alex Ferguson a nyergelő boxok környékén tűnt fel, látszólag ő igyekezett inkább háttérben maradni, nem úgy, mint az OId Traffordon. A harmadik futam egy Class 2-es sprintverseny volt és az egyik favorit, Valbchek győzött Ryan Moore-ral, mégpedig úgy, hogy a befutó végén kissé szorította ellenfelét, a végül szoros második Swiss Spirit-et. A stewartok a szigetországi gyakorlat alapján döntöttek, azaz tulajdonképpen nem döntöttek és nem nyúltak a verseny eredményébe. Ezt a futamot egyébként már a Racing UK két közvetítő kocsijának egyikéből néztük végig. Tucatnyi kameraállás segíti a közegek és a nézők munkáját, illetve emeli az adás színvonalát, semmi sem maradhat észrevétlen. Az operátor kétszáz méterenként szedi darabokra a verseny felvételét, lassít és ismétel minden szögből. Hiába, mindenki profi a saját területén, lát a pályán, tudja mikor, mit kell nézni, a versenyek elemzése és értékelése alapszintű követelmény.

Szerte a világon, így Angliában is nagyon fontos és sarkalatos pont az orvosi és dopping kontroll kérdésköre. Az összes zsoké, kötelező előzetes orvosi szűrésekre kötelezett. Amennyiben a verseny során bukás történik, vagy a zsoké bármely testrésze érinti a földet, csak akkor ülhet újra nyeregbe, ha erre a helyi egészségügyi stáb engedélyt adott. A lovasok esetenként doppingteszten is részt kell, hogy vegyenek, sőt, ún. légzésvizsgálatot is elrendelhetnek számukra. A telivérek esetében a legfontosabb, hogy a mintát vevő közeg pontos és egyértelmű stratégiával rendelkezzen a vizsgálattal kapcsolatban – emelte ki Tim Morris. Legyen szó akár verseny előtti, azt követő, vagy „hétköznapi” mintavételről, tisztában kell lenni azzal, hogy az adott lovat miért vizsgálják, mit keresnek, és fordítva. Minden versenynapon végeznek előre tervezett, célirányos és szúrópróba szerinti vizsgálatot. A lovak döntő többsége ad vizeletet, tízből egy esetben kell csupán vért venni. Nálunk ez az arány szinte fordított. Nagy gondot kell fordítani természetesen a minta megfelelő tárolására és szállításra, a nemzetközi standardnak megfelelően.

A nap fénypontja az 55.000 fonttal díjazott The Lanwades Stud Nell Gwyn Stakes volt, tizenhárom indulóval. A versenyből nem sokat láttunk, hiszen aktuális tanulmányutunk, a startgéphez vezetett minket. A dán kollegina precízen végezte el a startpróbát, azaz még a mezőny érkezése előtt ellenőrizte a boxok megfelelő működését. A champion Paul Hanagan érkezett először Lily’s Angel nyergében, majd jöttek a többiek is, és kezdődhetett a startprocedúra. Ahogy előző nap már hallottuk, a problémás lovakkal kezdték a beállást, amely ekkor zökkenőmentesen zajlott. Ugyanez sajnos múlt hétvégén már nem így volt, az 1000 Guineas Stakesben már komoly próba elé állította az élet a helyi startszemélyzetet. A hároméves kancák futamát Richard Hannon idomítottja, a bukiknál 28/1-el adott Esentepe nyerte, Pat Dobbs-szal a nyergében.

DSCN3861222.jpg

Bő fél óra múlva, az újabb Listed verseny után Cecil és Queally örülhetett, a nagy trió tagjai közül a „csodaló”, a veretlen Frankel hiányzott erről a meetingről, ő majd csak a következő hetekben kezdi idei szezonját. A hetedik futamra kicsit külön váltam a csoporttól, mert mindenképpen szerettem volna feljutni a helyi szpíker közvetítő fülkéjébe. Szerencsére kívánságom nem talált süket fülekre, Jamie Steer és csapata mindenben, így ebben is maximálisan segítőkész volt, így a nap legszorosabb finisét és Model Pupil orrhosszas győzelmét már Stewart Machin társaságából figyelhettem. A RUK egyik legjobb és legjellegzetesebb „hangja”, a célbírói szoba alatt egy emelettel található helyiségből közvetíti a versenyeket és nagyon barátságosan fogadott, annak ellenére, hogy váratlanul és hívatlanul érkeztem. Mint elmondta, kedvenc pályája a yorki, az általa legnehezebben leközvetíthetőnek vélt futamok pedig az ascoti meeting sprintversenyei. Nem csak én kérdeztem, hanem ő is, de ez az egész napra igaz volt, angol vendéglátóink, illetve a helyi versenyközegek érdeklődve hallgatták, hogy a különböző országokban, így például Magyarországon mennyiben és miben tér el a gyakorlat az ottanihoz képest.

Sajnos a versenynap gyorsabban illant el, mint máskor, fél órás, értékelő eszmecsere után búcsúztunk el vendéglátóinktól, akik lelkünkre kötötték, hogy ne mulasszuk el keresni őket, ha a jövőben bármilyen kérdésünk, észrevételünk lenne.

A nap ezzel még nem ért véget, mert a vacsora előtt nem hagyhattuk ki, a szállásunktól pár sarokra található Craven Breeze Up Sale-t sem. Lovat persze nem vettünk, így is érdekes volt azonban közelről beleszagolni az árverés légkörébe. A három napra 183 lovat katalogizáltak, ebből végül 117 talált gazdára, több, mint 8 és fél millió Gns összértékben. A legnagyobb sztár Shamardal és Balloura ivadéka volt, a mén félmillióért került John Ferguson istállójába.

Röviden összefoglalva a két napos látogatást, elmondhatjuk, hogy minden résztvevő üdvözölte az EMHF kezdeményezésére induló folyamat újabb állomását, alighanem többen is hasznosítani tudjuk és fogjuk majd az Angliában látottakat és hallottakat, legyen szó a versenyrendezésről, a közegek munkájáról vagy bármiről, ami a telivérekkel kapcsolatos. Hiszen, mint tudjuk, Newmarket a lóversenyzés bölcsője.


A bejegyzés trackback címe:

https://tavoszlop.blog.hu/api/trackback/id/tr414507949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása