Egy kicsiny alagútból, melyet épp oly magasra terveztek gondos mérnöki kezek, hogy ló és lovasa elférjen benne, grafitszürke aszfaltcsík vezetett a zöld, ovális pázsit felé, ketté vált és közrefogta azt. 5000 szempár gazdái a tér körül álltak és a várakozás hosszú perceiben egyik lábról a másikra nehezedtek, mely tevékenység különösen azon hölgyek körében volt megfigyelhető, akik a legdivatosabb cipőkben jelentek meg. Mindenki feszülten meredt a bejáratra, majd a kivetítőre...és ismét a bejáratra, ki tudja hányszor. A várakozás csöndjét az alagúttal szemben elhelyezkedő szerencsések törték meg és mire az első vöröskabátos, feketesisakos délceg lovasok előbukkantak már mindenki hangot adott örömének, mely éljenzésbe csapott át ahogy a Királynő méltóságteljesen körbekocsikázott az aszfaltcsíkon, kedvesen emelve jobbját az egybegyűlt kalapos, csinos hölgyeknek és cilinderes, fess uraknak. 1945 óta minden évben (kivéve egyet, vonatsztrájk miatt), délután kettőkor II. Erzsébet behajtat az ascoti pályára, hogy megnyissa Royal Ascot aznapi versenyeit.

Ma 2011-et írunk, épp 300 éve rendezte Anna Királynő az első ascoti lóversenyt, melyen a részvétel évszázadokon át a nemesek kiváltsága maradt, a mai napig ragaszkodva számos tradícióhoz és etiketthez. A sport népszerűségének hatására a BBC 1951-től élőben közvetíti a rendezvényt, mely 2002-től kiegészül a szombati nappal is, így 5 naposra bővítve azt.

    A Királynő valamire készül

Szombatra esett választásunk, hogy a Brit arisztokrácia között elvegyülve lessük meg ennek a páratlan lóversenynek a titkát, ahol a felvonultatott világszínvonalú lovak mellett talán még meghatározóbb az esemény egyedi hangulata, titkon remélve, hogy ezzel a Magyar Derby Koktél Bizottság valamelyest hozzájárul a Derby hangulatának  javításához is.

Royal Ascot két nagy részre van osztva a látogatókat tekintve, Királyi Lelátó (Royal Enclosure) és Nagylelátó (Grandstand). A Királyi Lelátó zárt terület a külsős érdeklődők számára, úgy működik, mint egy zárt klub, belépés csak „klubtagoknak”, azaz arisztokratáknak, feltéve, ha két, már két éve tag kéri az illető belépését, továbbá ha hölgyről van szó, akkor koktélruhában és kalapban, ha úrról, reggeli felöltőben és cilinderben jelenik meg. A Nagylelátón nincs ilyen szigorú öltözködési követelmény, hölgyeknek koktélruha, uraknak öltöny, nyakkendő a kötelező viselet.

Fentebb, nem szófordulatként írtam az arisztokrácia közti elvegyülési tervet, ugyanis holmi „klubtagság” nem állhat a Koktél Bizottság magasztos célja útjába, ezért Houdinit megszégyenítő furfanggal magam is cilindert és reggeli felöltőt ragadtam és, hogy végképp biztosra menjek egy, az inkognitóját megőrizni kívánó, magyar baronesszel léptem be a lóverseny legcsodálatosabb szentélyének kapuján.

A már ecsetelt királyi bevonulást még kiegészíteném egy érdekességgel, melyről bizonyosan állíthatom, hogy csak Angliában történhet (na, jó, talán elég egy monarchiára szűkíteni a kört). Történt ugyanis, hogy a hintók és a királyi lovastestőrség lenyűgöző pompáját a füves terület közepén toporgó délceg ló és rendőr lovasa törte meg. Valahogy nem illettek oda. A királyi hintó körbement az ovális téren (amit egyébként a futamok előtt járatónak használnak), megállt, a Királynő Fülöp herceg segítségével lelépett a hintóról és elindult a lovasrendőr felé miközben egy bekeretezett plakettet tartott a kezében. A csodálkozó úri közönséget hamarosan tájékoztatták, hogy itt most nyugalmaznak valakit 18 évi hűséges szolgálatot követően, az illető 21 éves, Clyde-nak hívják, négy lába van és épp egy rendőr ül rajta. Clyde a leghosszabb ideig szolgált rendőrségi ló Angliában, azonban az évek cseppet sem látszottak rajta, annyira fiatalosan ficánkolt. Ezt a megállapítást egy későbbi sajtóanyag meg is erősítette, ugyanis 1-2 évvel ezelőtt az ascoti pálya rendezősége a futamok végeztével megengedte a rendőrségi lovaknak, hogy fussanak egy háziversenyt egymás között. Clyde, korát meghazudtolva, a harmadik helyen végzett számos fiatalabb kollégája előtt.

 A fentieket követően, tehát egy csinos és kellemes baronesszel az oldalamon, cilinderrel a fejemen határozott léptekkel megindultunk a Királyi Lelátó felé, amely a hatalmas épületben, több szinten helyezkedik el és az épület túloldalára néz. Az épületben bárok, magánpáholyok és beengedő emberek hada volt található. Az egyik, láthatóan kezdő biztonsági embernél határozottan meglengettem mindkettőnk sajtóbelépőjét (ami persze nem jogosított az oda történő belépésre) és magabiztos lépésekkel megindultunk a lépcsőn felfelé a lelátók ajtajaihoz. Az illető fejbiccentéssel és némi tétova pillantással fogadott minket, de határozottságunk és a jobbomon lépkedő hölgy nemes vonásai (férfi létére nyilván őt nézte meg alaposabban), zavartalan áthaladást biztosított számunkra. A hirtelen „klubtaggá” válásnak több előnye is származott, például kellemesebb és kevésbé zsúfolt volt a környezet, rövidebb sorok álltak a fogadóirodákhoz és kevesebbet kellet várni a pezsgőért. Mindezek a tényezők közrejátszottak abban, hogy antropológus énem előkerüljön és az alábbi megállapításokat tegyem a lóversenyzés társasági esemény mivoltát illetően: 

-        Azonnal szembetűnik, hogy egy külön világba kerültünk a maga szabályaival, viseletével, szóhasználatával, rituáléival, ami más sportágakban is megfigyelhető, azonban itt nagyon rövid sporteseményeket követnek nagyon hosszú szünetek, ami pedig a legkíválóbb alkalom a társasági érintkezésre. A Briteknél megfigyelték azt is, hogy a különben tartózkodó magatartás az idegenekkel itt megváltozik, és társadalmilag teljesen elfogadott az ismeretlenekkel való csevegés a szemkontaktus vagy, ne adj Isten, a mosoly.

-        Ha gondolatban tovább merészkedünk, akkor kijelenthetjük, hogy a rendezvényen a társaság törzsi jegyeket mutat, rituálékat követ. Egyik legmeghatározóbb a 30 perces „körbejárási rítus”. Kezdődik a jártatóban, tovább a fogadóirodákhoz, majd a lelátókra, ezután jön a társasági szellemet erősítő vállveregetés-fejcsóválás etap, utána irány a bár, majd ismét a jártató. A versenynapot lezáró, rezesbandával kísért ünneplés, táncolás (amely ascotban brit zászlócskák lelkes lengetésével egészül ki) szintén egy törzsi „győzelmi” tánchoz hasonlítható.

-        A lóverseny az utolsó bástyája a régi értelemben vett lovagiasságnak. A jómodor elengedhetetlen. A nők hölgyeknek érezhetik magukat, elsősorban a kalapokban kiélhetik exhibícionista vénájukat, az urak előzékenységet és tiszteletet tanúsítanak irántuk.

Baronesszkéz

Láthatjuk, a lóversenyen az emberek közötti távolságok csökkennek, a fiataluraknak itt nem okoz fejtörést, mily ötlettel szólítsák meg a kiválasztott kisasszonyt, hogy annak érdeklődését felkeltsék, mindössze egy kedvesen kimondott „Önnek mi a tippje a következőre?” kérdéssel az első és legnehezebb lépést az ismerkedés során le is tudhatják. A lóversenysport iránt kevesebb érdeklődést mutató hölgyeknek is kínál egész napra szolgáló szórakozást egy versenynap. A „Mit képzel ez a nő, hogy miket fel nem vesznek egyesek?” és variánsai, a kimeríthetetlen pletykák a megjelent ismert személyekről is, bármennyire is furcsa, közösségépítő szereppel bírnak.

 Megérte tehát a szigorú szabályok szerint öltözködni, mert kis szerencsével valóban testközelből szemlélhettük a tradíciókat leginkább megőrző arisztokrácia diszkrét báját. Mámorosan és lenyűgözve vettünk részt a rituálékon: szurkoltunk, fogadtunk, értetlenül néztünk, hogy nem a lovunk lett az első, pezsgőztünk, korzóztunk, nevettünk. Más nem kell a Kincsem parkba sem.

 Néhány érdekesség még zárszóként a Royal Ascot 5 versenynapjáról: majd 500 ló indul, 300.000 látogató érkezik (ebből szombaton 76.000-en voltak), 120,000 üveg pezsgő, 6000 homár, 4.5 tonna eper fogy és 100 millió angol fontra (30 millárd forint) becsülik a fogadások összegét.

 Talán nekünk nem kell 300 év mindehhez.

Ezt a futamot értetlen pillantások kísérték részünkről, lovunk még a képen sincs...

Köszönet a Magyar Lóverseny Kft-nek a támogatásért, hogy ez a cikk megszülethetett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.