Farkasházy Tivadart lehet szeretni, nem szeretni, ezt mindenki döntse el maga. Van akit lenyűgöz műveltsége, van aki csak az okoskodó újságírót látja benne, aki folyton lexikális tudását csillogtatja.

Farkasházy úrra jó ideje ráragasztották a „magyar lóversenyzés nagykövete” megtisztelő címet, amin kicsit mindig csodálkozom, mert egy évben körülbelül háromszor látni őt a Kincsem Parkban, Alagon még kevesebbszer. De én sem érthetek mindent. Tavaly a Derby díjátadásán is ott volt. Gondolom erre az imént említett hangzatos titulus jogosította fel, hiszen sem tiszteletdíjat nem ajánlott fel, s arról sem tudok, hogy legalább tiszteletbeli versenytitkár lenne. Csak úgy ott volt.

Ma szombaton is megtisztelte jelenlétével a publikumot, pontosabban megtisztelte volna, ha illő módon öltözködött volna fel. Lehet, hogy bokros nagyköveti teendői között elfelejtette, hogy az idei szezon első versenynapja óta „uraknak ingben, nyakkendőben, zakóban, szövetnadrágban, zárt cipőben” kell megjelenniük a jártatóban, illetve a Panoráma Étteremben, azaz a VIP szektorban? Bizony lehet, mert mintás piros ingben, szalmakalappal fején – szó szerint – virított a Milleniumi Díj napján a jártatóban. Arra kell gondolnom, hogy a nagykövet úr figyelmét elkerülte Magyar Turf 10. számának huszonnegyedik oldalán olvasható közlemény, amely szerint: Versenylátogatók figyelem...! - és a Dress Code részletes leírása. Sőt kénytelen vagyok azt hinni, hogy az eddig megjelent összes Turfból pont ezt a részt ugrotta át hanyag eleganciával – pontosan úgy, ahogy ma öltözködött, hangsúlyozva hanyagságot – mert akárhogy is nézem, ez a felhívás mindig megjelent.

Ha Farkaházy úr bokros teendői nyilván nem is engedik, hogy minden alkalommal ellátogasson a lóversenytérre, a szaklapot gondolom mindig megveszi – sőt lehet, hogy egyenesen tiszteletpéldányt küldenek neki minden héten, mert ugye ő a nagykövet - és átböngészi azt, hiszen szakember. Ebben biztosak lehetünk, mert szívesen publikál és nyilatkozik a témában. Pont ez a felhívás kerülte volna el mindig a figyelmét? Bizony, úgy fest.

Erre a negligenciára azonban készülhettek a Kincsem Parkban. A személyzetnek nagy valószínűséggel az alábbi utasítást adták – képzeletbeli eligazítás a szombati kiemelt versenynap előtt:

- Kollégák! Ismerik a gyevi bíróról szóló mesét?

- Igen! - válaszolta a marcona biztonsági emberek érces hangú kórusa.

- Senkit, ismétlem senkit nem szabad beengedni nem megfelelő öltözetben! Megértették?

- Meg! - zengett a kórus a néptelen előcsarnokban, a pénztárak előtt.

- Egy valakire azonban ez nem vonatkozik!

- Az igazgató úrra? - kérdezte egy széles mellkasú, kopasz legény.

- Ne kérdezzen marhaságokat, Szilágyi! Az igazgató úr mindig öltönyben van.

- A gyevi bíróra...? - árulta el magáról az egyik izompacsirta, hogy sohasem hallotta a történetet, de az eligazító tisztviselő pillantásától a torkára forrt a szó.

- Szóval a rendelkezés egyvalakire nem vonatkozik csupán, mégpedig a nagykövet úrra.

- Hogy ismerjük majd meg a nagykövet urat? - kérdezte valaki a hátsó sorból.

- Nos, ez jó kérdés, köszönöm. Sok emberen nem lesz öltöny, és mégis be akar majd menni a jártatóba. Nem kell semmi mást tenniük, csak mondassák el velük: répa, retek, mogyoró! Aki nem állja ki a próbát, az bemehet. Ezt nevezik diplomáciai immunitásnak!

Ha volt ilyen eligazítás, akkor arról egészen biztosan hümmögve, homlokukat ráncolva távoztak az emberek. Gondolom a diplomáciai immunitás pontos definíciójáról még hosszasan diskuráltak egymás között az alkalmazottak, ki így, ki úgy értelmezte azt, de a véleménykülönbségek nem gátolták meg őket abban, hogy jó munkát végezzenek, mert a június 4-i versenynap zökkenő mentesen ért véget.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.