Shakespeare Vilmos megmondta

2010.10.21. 00:21

Parlamenti tudósítás - 2010. október 20.

 

Az Andrássy úti bérpalota harmadik emeletén, a szerkesztőség ajtaja előtt öt-hat fős csoport ácsorgott. A karikás szemű, borostás, lógó nyakkendőjű zsurnaliszták jókedvükben voltak. Egyikük, a köpcös Elekes lelkesen mesélte a többieknek hogyan nyert aznap 341 pengő 17 fillért az ügetőn. - 3, 11, 4! 3, 11, 4! – hajtogatta megdicsőülten. - Gyerekek, játszani tudni kell. Mindenki a vendégem, irány a Savoy! Nemcsak, hogy arra sem méltatták a mellettük elhaladó kollégájukat, hogy magukkal hívják szórakozni, de egy egyszerű „Jó estét-re”, vagy „Szervusz kérlek”- re sem tellett. Ez kicsit bántotta a késő harmincas, deresedő halántékú szerkesztőt, de megszokta már, hogy a freelancer-eknek - csak így, angolosan nevezte, az alkalmi munkából élő, ide-oda dolgozgató újságírókat – nem erős oldaluk az úri becsület. A csapatból ketten is tartoztak neki egy-egy tízessel. Egyébként, amúgy sem ment volna, mert nem volt fényes jókedvében. A bejárati ajtón belépve az a pezsgés és forgatag fogadta, ami este nyolc óra után mindig jellemző volt az irodára. Írógépek kopácsoltak, két-három telefon is csengett egyszerre, valamelyik sarokban egy szikra távíró halkan kattogott, s a plafonról féltucat ventilátor kavarta az bálteremnyi helyiségben terjengő szivar és cigarettafüstöt. A mindig bekapcsolt rádióból éppen Karády Katalin hangja búgott. „Mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem áld az élet. Az a legszebb csók, mit el nem csókolunk...”

 

Papírhalmok, mindenféle színes és fekete-fehér fotók, üres csészék, itt-ott egy félbehagyott kolbászos kenyér borították a munkatársak íróasztalát, labirintust alkotva a főszerkesztő ajtajáig. P. rutinosan kanyargott, hol jobbra, hol balra fordulva az útvesztőben. Mint ez idő tájt rendesen, most is ott találta a vastag szarukeretes szemüveget viselő, se nem szép, se nem csúnya, Szepessy Alizt, a főszerkesztő titkárnőjét, a csukott ajtajú szoba előtt. A lány kérdés nélkül nyomott P. kezébe egy csésze gőzölgő feketét. Ahogy P. szerette: forrón, üresen. P. elmosolyodott. - Már várja. - mondta Aliz, s ápolt körmű, fehér kezével már nyitotta is az ajtót.

 

- Pejkó! Végre! Na, mesélj, mi volt! - kiáltotta Zólyomi Hubert főszerkesztő. Tűkön ülök délután kettő óta. Nem minden nap küldelek a Felsőházba konferenciára. Ki volt ott? Mit mondtak? Kivel találkoztál? Hogy lábalunk ki a slamasztikából? A miniszterelnök képben van? Csak azt ne mondd, hogy ez a Vili nem ura a helyzetnek! Részletes jelentést kérek...!

 

P. lehuppant a főszerkesztő íróasztala előtt lévő székre, egy hajtásra kiitta a kezében lévő kávét, rágyújtott egy Virginiára, mélyen leszívta a füstöt, és halkan, maga elé nézve megcsóválta a fejét. Zólyomi tudta, hogy ez nem a siker jele.

 

Nem nagyapám naplójából olvastam el egy részletet lefekvés előtt, és szívesebben ütögetném a billentyűket, ha egy turfnovelláról lenne szó, de nem ez a helyzet.

 

2010. október 20-án, a Parlamentben szakmai konferenciát rendeztek, amelynek témája a Nemzeti Lovas Program volt. A Távoszlop is meghívást kapott, s örömteli várakozással tekintettünk a rendezvény elé, mert már a szeptember végi, szintén a Parlamentben rendezett sajtótájékoztató után úgy véltük, hogy valami megmozdult a lósport háza táján. Okkal remélhettük, hogy egy több száz főt, csúcspolitikusokat, a magyar lovasélet elitjét megmozgató konferencián kézzelfogható, érdemi információk hangzanak majd el a lóversenyzésről. Csalódnunk kellett.

 

Csalódásunkat nem az okozta, hogy nem láttuk a padsorokban a lósport képviselőit. A rendezvényen megjelent Haál Gábor, Bus Antal, Losonczi Gábor, Mikóczy Zoltán, Gaál Szabolcs, Csapkovits Tamás, Pécsi István, Horváth Zalán, Krebs András, Smulovics Zoltán, Suták Vanda s jó néhány szakember. A mindig elegáns Nagyváry Andrea is ott volt, az ügetősök képviseletében. Mondom képviseletében, de képviseletről tulajdonképpen szó sem volt a Felsőházban október 20-án. Azért nem, mert a konferencián a tizenhat felszólaló közül senki nem képviselte hivatalosan versenyüzemeinket. Sem a galoppot, sem az ügetőt. De még erre a kijelentésre is ráfér némi finomítás. Felszólalt ugyanis Baranyai László úr, a Magyar Fejlesztési Bank elnök-vezérigazgatója. Előadásának címe: A lóversenyzés helyzete és korszerűsítésének lehetőségei; a Bábolna Ménesbirtok és a Mezőhegyesi Állami Ménes jövője.

 

És most először vitriolba mártjuk a tollunkat. Baranyai úr minden bizonnyal remek menedzser, egészen biztos, hogy kiválóan ért vállalatok irányításához. Előadása azonban nem hogy hiteles képet nem adhatott a sport jelenéről és jövőjéről, de egy olyan grémium előtt, ahol felszólalhatott a hagyomány őrző huszárok, a lovas terapeuták, lovas íjászok, turisztikai szakemberek, stb. képviselője – jól ismert, neves, általunk is nagyra becsült és tisztelt személyek – tehát egy szakmai fórumon, megjelenése kifejezetten irritáló volt.

 

Irritáló volt, mert már sokadszorra kaptuk meg azt, hogy mennyit költ az állam a Kincsem Parkra (mellesleg úgy, hogy az ügető helyén ma egy pláza éktelenkedik, és Alagon a lovászok többsége mélyen a létminimum alatt végzi hivatását), irritáló volt, mert egy szó sem esett arról, hogy milyen konkrét tervei vannak a fogadási hálózat javítására, irritáló volt, mert meg sem említette azokat a tulajdonosokat, akik évtizedek óta, milliárdokat ölnek a sportba, irritáló volt, mert egy olyan ágazatot képvisel, amely a világ minden pontján szuper-nyereséges, és neki csak széchenyizésre, legyünk őszinték, lózungokra tellett előttünk, és irritáló volt, mert rajta kívül a fentebb felsorolt, név szerint megemlített galopp szakemberek közül akárki jobb képet adott volna a jelen helyzetről, és a jövőről, ha kapott volna rá lehetőséget.

 

Csak azt kellet volna mondania: uraim, én ehhez nem értek, de a miniszterelnök, s őáltala a nemzet, megbízott egy feladattal. Ezt a feladatot hundert prozent végre akarom hajtani. Mit tegyek?

 

Csalódottak vagyunk.

 

A Távoszloptól nem idegen az irodalmi képzettársítás. Monte Cristo grófja már megjelent, s lám William Shakespeare is itt van köztünk:

 

Much Ado About Nothing. Sok hűhó semmiért. 

A bejegyzés trackback címe:

https://tavoszlop.blog.hu/api/trackback/id/tr472387560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Füles01 2010.10.21. 09:38:50

Nagyon szomorúan hallom. Pedig már kezdtem bízni, hogy megindult valami...
süti beállítások módosítása