Vissza a jövőbe

 

- Mándoky elvtárs, Mándoky elvtárs! Magához tért! - szaladt végig a kórház napfényben úszó folyosóján a fehér köpenyes fiatal lány. Mándoky elvtárs! - Társ, társ, társ...! - visszahangozta a folyosó. Az egyik kórteremből szigorú tekintetű, erősen kopaszodó, magas, atléta termetű negyvenes férfi lépett elő.

- Ne kiabáljon Marika. Az egész Svábhegyet fel akarja lármázni? És talán bizony letörne a nyelve, ha egyszerűen azt mondaná nekem: főorvos úr. Nem vagyok benne biztos, hogy elvtársak vagyunk. Az orvos pillantása a hosszú, gesztenyebarna hajú lány fehér kötényére tűzött jelvényre tévedt. KISZ. Ez volt a jelvényre írva, s két dátum: 1919, 1957. A lány félreértette a pillantást és kicsit elpirult. Az orvos elmosolyodott.

  

 

 

 

 

- Köszönje a szép kökény szemeinek, hogy nem tudok magára haragudni. - mondta.

- Pejkó bácsi magához tért. - hadarta most már halkabban Marika.

- Csakhogy végre! Mondott is valamit? - kérdezte Mándoky.

- Azt a lovat emlegeti, amelyik aznap futott, amikor rosszul lett.

- Azt az „O” betűset?

- Azt. - mondta a lány, s közben igyekeznie kellett, hogy lépést tudjon tartani a hórihorgas orvossal.

- A vén bolond. Nagyon a szívére vette a dolgot. Persze nem lepett meg, ismerem jól. Együtt voltunk hadifogságban. Másról sem tudott beszélni folyton csak a lóversenyről. Na meg persze a kártyáról és a pesti társasági élet pletykáiról. Már kívülről fújtuk az összeset. Akkor néha már a csudába kívántuk őt, de így visszagondolva, mindenkiben ez tartotta a lelket. Létezik az otthon, ahol várnak bennünket. De ezt magácska úgy sem értheti. A vén csibész! Amikor behozták, megijedtem, hogy ebből nem mászik ki, de ezeket a régi vágású huszártiszteket kemény fából faragták.

 

Beléptek a kórterembe, ahol magas párnákon ősz hajú, vékony aggastyán feküdt. Az ágy mellett egy széken hasonló korú, szürke öltönyös, szakállas úr üldögélt, kezében bot, ölében színes magazin. Jóképű, mosolygós, szovjet katonai egyenruhát viselő tiszt nézett le a címlapról. A fotó alatt nagybetűkkel: Jurij Alexejevics Gagarin Magyarországon.

 

Kissé a belepők felé fordulva az öltönyös férfi szólalt meg először.

- Na, csakhogy végre előkerült! - zsörtölődött hangosan. - Tudtommal ez egy kórház! Miért nincsen kéznél egy orvos ha kell?

- Itt vagyunk Littmann bácsi. Ne tessék aggódni minden rendben lesz. - csitítgatta a nővér a kisöreget.

- Mit mond?! Beszéljen hangosabban, tudja jól, hogy nagyot hallok. - tódította az éltes úr és jókorát koppantott a padlóra a kezében lévő, ezüst agárfejben végződő bottal.

 

A párnák közt fekvő öregember arcára mosoly ült ki. Érezte, hogy kezd visszatérni tagjaiba az élet. Kora ősz volt. A tisztaság illatú kórterembe fényzuhatagként áradt be a szeptember végi napsütés. Egy pillanatra behunyta szemét. Ösztönösen érezte, hogy elmúlt a baj. Egy csinos fiatal lány sürgött-forgott körülötte, ráadásul makulátlanul tiszta fehér kötényben, s ez különösen kedvérevaló volt. Itt van öreg barátja is, akivel rengeteg, gyakran hajmeresztő kalandban vettek együtt részt, és itt van a derék Mándoky zászlós is. Az öreg főhadnagy még mindig rendfokozata szerint, zászlós úrnak szólította orvosát.

 

A folyosón valaki bekapcsolt egy táskarádiót. Ákos Stefi hangja behallatszott a kórterembe: „Zenga a dal Argentínától Peruig... Száll a dal Rosario-tól Andes-ig... Csodás e dallam, csodás e ritmus...”

 

Jó néhány száz mérfölddel nyugatra, a tengeren túl, ugyanazon a szeptemberi napon E. P. Taylor, a ménes tulajdonosa szemlét tartott az 1961-ben született csikók között. Némelyiket látva megelégedetten bólogatott, kis kockás füzetébe ceruzával jegyzeteket készített. Korai volt még döntést hoznia arról, hogy melyik csikót adja majd el jövőre, melyiket tartsa meg, de Natalma nevű anyakancája mellett gyámoltalanul álldogáló, május végi születésű, kisnövésű, sötétpej méncsikóra csak legyintett, ő biztosan megy majd. Kár volt kifizetni a Nearctic magas fedezési díját.

 

1962-ben az Ontario állambeli Oshawa-ban megrendezett yearling árverésen 25 ezer dollárért akarta eladni a lovat Taylor, de nem hogy jelentkező nem akadt rá, még ingyen sem kellett senkinek, pedig a tenyésztő több embernek is felajánlotta. A termetében leginkább egy quarter-horse-ra hasonlító telivért kénytelen volt megtartani. A híres futtató Northern Dancer-nek nevezte el a nyakán maradt lovat, és még csak nem is sejtette, hogy élete legszerencsésebb napja volt, amikor az árverésről visszatért farmjára a 14 kéz, 2 ½ inch (kb. 147 cm) magasságú ló.

 

Northern Dancer már kétévesen bebizonyította, hogy kár volt tamáskodnia tulajdonosának képességeit illetően. Élete első futására elvesztette nyeretlenségét, s e győzelmet a szezonban még hat másik követett, összesen kilencszer állt startgépbe csikóként. Senki nem lepődött meg rajta, hogy évjáratelső lett 1963-ban. A több, mint ígéretes kezdet után újabb sikerek következtek. Northern Dancer idomárja, az argentin származású Horatio Luro, az egykori palyboy, a társasági élet benjáminja újabb győzelmek előtt állt, amelyek örökre kitörölhetetlen nyomot hagytak az amerikai kontinens lóversenyzésének történetében.

 

A Florida Derby-t még Bill Shoemaker-rel nyeri a kisteremtű, de óriásszívű ló, de a Bluegrass Stakes-en már új lovast, Bill Harack-et látta a közönség nyeregbe szállni, és nyerni is. A legendás amerikai zsokét, Billy The Shoe-t, akit azért becéztek Shoe-nak, azaz Cipőnek, mert amikor 1931-ben megszületett, mindössze 1 kg-ot nyomott, s kétségbeesett édesanyja egy cipődobozba téve őt a kályhamellé helyezte, így látva a legtöbb esélyt arra, hogy a csenevész kisfiú megéri a következő napot, szóval Wiliam Lee Shoemaker-t felkérték még ugyan, hogy a Kentucky Derby-ben Mr. Taylor-nak lovagoljon, de ő inkább egy másik telivért, az ígéretes Hill Rise-ot választotta. Ezzel el is szalasztotta a lehetőséget, hogy valaha is újra magára ölthesse a türkiz, arany pettyes ujjú dreszt és az arany színű sapkát. A Derby-t óriási várakozás előzte meg. Shoemaker, aki 8833 versenyt nyert életében, s a világtörténelem egyik legsikeresebb lovasának számít, az 1964-es Derby-ben, rendkívül szoros küzdelemben csak a második helyezést tudta megszerezni. Northern Dancer nem adott esélyt kihívóinak. Pályarekordban nyert, amelyet csak Secretariat tudott megjavítani 1973-ban (ez az máig érvényes leggyorsabb futás).

 

A Derby után a Preakness Stakes-ben is nyert Northern Dancer, s a Hármas Korona valós célkitűzéssé vált. A történelmi siker elmaradt azonban, a Belmont Stakes-ben két gyorsabb ló is akadt a mezőnyben (Quadrangle, Roman Brother). A szupersztár telivér, Kanada legnagyobb versenyében a Queem's Plate-ben kiköszörülte ugyan a csorbát, de bal első lába csakhamar olyan sérülést szenvedett, amelyből már soha többé nem tudott felépülni. Háromévesen, karrierje csúcsán búcsúzott el a versenypályáktól. Tizennyolc startjából tizennégyszer győzött, kétszer volt második és szintén két alkalommal harmadik. Érdemeit a kanadai nemzet úgy ismerte el, hogy beválasztotta a Halhatatlan Sportolók Csarnokába. E társaságban rajta kívül, csak emberek szerepelnek.

 

Ménesbe vonulva Northern Dancer továbbra is a telivérvilág figyelmének központjában maradt. Snaafi Dancer nevű fiáért 1983-ban, a történelem során először fizetett ki tulajdonos 10 millió dollárt. Talán nem meglepő, hogy a vevőt Sheik Mohamed Bin Rashid Al Makhtoum-nak hívták. A sors furcsa fintora, hogy a ló soha nem állt starthoz, és nem bizonyult jó ménnek sem, mindössze négy utóda ismert, akik eredményei messze alul maradtak a várakozásoknak. De ez egy extrém kivétel. A világ ma élő versenylovainak 60%-a Northern Dancer leszármazottja. A Dubai-i mágnás ugyan alaposan melléfogott, de ez ritka kivétel csupán. Az élete alkonyán E.P. Taylor Maryland-i ménesében álló szupersztár fedezési díja az 1980-as években elérte az 1 millió dollárt. Megdönthetetlen rekord. Végezetül álljon itt tizenegy név. Ők mind Northern Dancer ivadékai, s nemcsak versenyeredményeikkel kápráztatták el a nagyvilágot, de tenyésztésben is rendkívül kimagasló teljesítményt nyújtottak: Be My Guest, Danzig, El Gran Senor, Fairy King, Lyphard, Nijinsky, Northern Taste, Nureyev, Sadler's Wells, Storm Bird, Vice Regent.

 

Northern Dancer 1987-ben fedezett utoljára. Három évvel később hunyt el az Egyesült Államokban. Testét halála után Kanadába szállították, ahol szülőhelyén helyezték örök nyugalomra. Emlékét utcanév és szobor őrzi Toronto-ban, a kanadai kormány őt ábrázoló bélyeget adott ki emléke előtt tisztelegve.

 

Northern Dancer számos utóda közül, a bennünket érdeklő, s az Overdose-hoz egy lépéssel ismét közelebb vivő mén Nureyev (Northern Dancer – Special). Nureyev segítségével ismét visszatérünk Európába, egészen pontosan Franciaországba. Stavros Niarchos, a görög hajóépítő mágnás 1978-ban a híres Keenland-i évescsikó árverésen 1.3 millió dollárt fizetett a pej ménért. Volt miből költekeznie. Niarchos volt a világon az első, aki tankerhajót épített, így téve lehetővé, hogy hatalmas mennyiségű olajat hajózzanak át az arab országokból a Föld bármely pontjára. A görög mágnás nemcsak lovaira költött rengeteget, de élete során ötször nősült, s ez legalább olyan költséges passzió, mint a lófuttatás. Nureyev-et Amerikából Franciaországba szállíttatta, s Francois Boutin mesterhez adta idomításba. A legendás hírű, hétszeres champion tréner, aki élete során mindent megnyert Frankhonban, amit csak lehetett a Prix de l'Arc de Triomph kivételével, két győzelmet tudott elérni a lóval. Ez azért nem szégyen, mert Nureyev életében összesen csupán háromszor állt starthoz.

 

Kétévesen egyet futott, nagy fölénnyel megnyerte a Prix Thomas Byron-t mérföldön. Háromévesként először a Prix Djebel-ben lépett pályára, s az újabb könnyű győzelem után a hellén tulajdonos meg volt győződve róla, hogy Nureyev apja nyomdokaiba lép, egy csodaló van birtokában. A menedzsment úgy döntött, hogy a következő erőpróba az angol 2000 Guineas lesz. Newmarket-ben azonban jóvátehetetlen dolog történt. Nureyev ugyan megnyerte a futamot, de a verseny történetében először diszkvalifikálták a győztest. Mindez annak volt köszönhető, hogy a türelmetlen természetű telivér többször is meglökte az előtte galoppozókat, így csinálva helyet magának a mezőnyben. Nem volt kegyelem, a steward-ok ítélete lesújtott a lóra. A bosszankodó tulajdonos ezek után az Epsom Derby-ben szeretett volna elégtételt venni, de egy vírusos megbetegedés még a verseny lefutása előtt, örökre véget vetett minden reménynek. A világhírű, tatár származású balett táncosról Rudolf Kamenyevics Nurejevről elnevezett telivér ménesbe kényszerült. Utódai közül kiemelkedik a Breeders' Cup Turf nyerő Theatrical, és az Arc-ot nyerő Peintre Celebre, aki elnyerte az 1997-es Év Lova kitüntető címet Európában.

 

Nureyev 1981-ben visszatért szülőföldjére, az Egyesült államokba. Hat évvel később egy súlyos balesetben eltörte jobb hátsó lábát, de életét meg tudták menteni a szakemberek. Huszonnégy esztendősen, 2001-ben tért meg őseihez.

 

Nureyev repatriálásának gyümölcse Soviet Star (Nureyev – Veruschka). Ovedose-t leszámítva ő történetünk egyetlen lova, akiről még jelenidőben beszélhetünk, hiszen az 1984-ben született mén a mai napig szolgálja a telivértenyésztést az írországi Ballylich Ménesben. A Sheik Mohamed Amerikában vásárolta a lovat, de többnyire Franciaországban futtatta. Kétévesen egyszer állt starthoz, és egyből nyert is. A komoly sikerek háromévesen következtek. Rögtön az év elején Soviet Star megnyerte Poule d'Essai des Poulains-t (francia 2000 Guineas), Angliában a Sussex Stakes-et, s ezeken felül egy G1-es és egy G3-as versenyt Franciaországban. Négyévesen megnyerte a Lonchamp-i Prix du Moulin-t és Newmarket-ben övé lett a July Cup trófeája. A mérföldes G2-es Queen Ann Stakes-ben csak Waajib tudta megverni őt, de élete utolsó versenyében a szintén G2-es és szintén mérföldre futott Forte Mile-ban könnyű győzelmet aratott. Pályafutásának mérlege: tizennégy start, nyolc győzelem,  öt helyezés, és közel egymillió font pénznyeremény. Aki Soviet Star-t nézte ki kancájának, 8.000 eurót kell fizetnie Sheik Mohammed kasszájába.

 

Overdose apja, Starborough (Soviet Star – Flamenco Wave), a dúsgazdag Dubai-i uralkodó saját tenyésztésű lova. 1994-ben született, s a négy évvel ezelőtt elhunyt sárga mén 65 ezer euróért fedezett Franciaországban. Három szezont versenyzett végig, főleg Kevin Darley és Frankie Dettori kezében érte el sikereit. Háromévesen ért a csúcsra. Chantilly-ban megnyerte a G1-es Prix d'Abu Dhabi Airport Duty Free-t, majd bő két hétre rá Ascot-ban St. James's Palace Stakes-t. A Godwoodi Sussex Stakes-ben 1997-ben és 1998-ban negyedik. Starborough, Saeed Bin Suroor és Frankie Dettori egyszer Hong Kong-ban is szerencsét próbált, de a hatodik helynél jobbra nem futotta. Csaknem 270 ezer font sterling nyereményt, tizenkét versenyt, négy győzelmet egy második és egy harmadik helyet maga mögött tudva, 1998-ban Starborough ménesbe vonult.

 

Starborough-t 2004-ben látogatta meg a Graham Robinson és felesége tulajdonában lévő Our Poppet. A sikeres fedezés után a jó gazda, izgulva várta ellést, amely 2005- április 2-án minden komplikáció nélkül lezajlott. A nyakigláb kiscsikó szépen cseperedett, de Robinson-ék nem akarták megtartani, nevet sem adtak neki, beíratták a 2006-os Newmarket-i őszi yearling árverésre. A többi már történelem...

 

Darley Arabian, Bartlets Childres, Squirt, Marske, Eclipse, Pot8os, Waxy, Whalebone, Sir Hercules, Bird Catcher, The Baron, Stockwell, Doncaster, Bend Or, Bona Vista, Cyllene, Polymelus, Phalaris, Pharos, Nearco, Nearctic, Northern Dancer, Nureyev, Soviet Star, Starborough, Overdose. Több, mint 300 esztendő vonult el az olvasó előtt, és a lóversenyzés történetének legnagyobb hőseinek életébe pillanthattunk be. Bőségesen volt részünk legendákban, mesébe illő történetekben és hihetetlen véletlenekben. Mikóczy Zoltán története nem, hogy nem marad el a többi mögött, de a legszebbek közé tartozik. Dolgozatunk írása közben Overdose fantasztikus veretlenségi sorozata megszakadt ugyan, de ő, csakúgy, mint híres ősei közül sokan, minden lóverseny rajongó számára, ugyanazt testesíti meg továbbra is: a reményt, hogy lehetetlen nem létezik.

 

Vége

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tavoszlop.blog.hu/api/trackback/id/tr52320902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MISKY KÁROLY 2010.10.01. 14:29:23

Kedves Pejko tolltars!

Tiszta szivembol gratulalok ehez a munkahoz. Minden soraban kitunik a kivancsi olvaso szamara, hogy mennyi munkat forditott ezen paratlan tortenelmi attekintesre. Szamos felejthetelen olvasoi elmenyt okozott nekem es barataimnak, amit ezuton tisztelettel koszonunk. Kupec urat tudom idezni a magam neveben is, aki szandekosan lassan olvasta az irasait, hogy tovabb tartsanak a kellemes percek. Es most ezt nem boknak szanom.

Vegtelen orommel toltene el, ha nem venne tolakodasnak es a jol megerdemelt piheneset kis idore megszakitana oktober folyaman, es egy iro-olvaso talalkozora eljonne egy kellemes kis belvarosi kavezoba, hogy tan egy tabani csendes borozot ne is emlitsek. Horvath foszerkeszto urral varjuk becses valaszat.

u.i. varva-vart remeny csillant a fenti essze kezdetekor, hogy vegre feny derul a rejtelyes Pejko bacsi kiletet illetoen, de ugy latom sorsom meg turelemre int.

Kovács Ödön Pejkó 2010.10.02. 17:58:39

@MISKY KÁROLY:

Kedves Misky Spottárs, mi sem okozna nagyobb örömet, mint a személyes találkozás! Ismét nagyon köszönöm elismerő szavait, mindent megteszek a jövőben is, hogy dolgozataim elnyerjék tetszését. Főszerkesztő úrral, akit bízvást állíthatom, nemsokára "nagyságos uramnak" szólíthatunk, felvettem a kapcsolatot a találkozás megszervezésének ügyében. Sporttársi üdvözlettel,

Kovács Ödön Pejkó.
süti beállítások módosítása