- Eddy egy gyilkosról nevezte el lovát. Jobb lesz ezzel az emberrel vigyázni. - gondolta a király 1913-ban.

Igazságtalanok volnánk, ha azt mondanánk, hogy Phalaris (Polymeus – Bromus) nem volt remek versenyló. Huszonnégy startjából tizenhatot nyert, de meg kell jegyeznünk, hogy nagy versenyben nem jeleskedett soha. Ma Group 2-esnek minősül az a 7 furlong-os díj, a Challenge Stakes, amelyet kétszer is elhódított Newmarket-ben, 1917-ben és 1918-ban. Ez volt legkiemelkedőbb eredménye. Ötéves koráig állt tréningben, ezután már Derby grófja nem látta értelmét, hogy tovább futtassa. Nem adta el, de nem is saját ménesébe vitte, hanem a Cheveley Park Stud-ban állíttatta fel. Miután 1921-ben kiderült, hogy a rendkívül jó küllemű, és neve ellenére kifejezetten barátságos mén kétévesei kitűnően kezdték a szezont, a lord hazavitette Phalaris-t, ahol viszonylag korai haláláig, tizenhat éves koráig látta el kötelességét. Amit a dicső ősatya a turfon elmulasztott, bőségesen bepótolta a covering shed-ben (fedező helyiség). Nagy Britannia és Írország apamén championja lett 1925-ben és 1928-ban, ivadékai közül Manna és Colorado 2000 Guineas-t nyert, Manna Derby-t is Angliában, Fairway St. Leger-t, Eclipse Stakes-et, Champion Stakes-et a húszas évek végén. Két kiemelkedő kancát is találunk, az 1000 Guineas nyerő Fair Isle-t és az Epsom Oaks-ot nyerő Chatelaine-t.

Történetünk következő szereplője, Pharos (Phalaris – Scapa Flow) apjának első évjáratából került ki 1920-ban. Második lett a Derby-ben, következő évben megnyerte a Champion Stakes-et, és a Duke of York Stakes-et, sőt ez utóbbit rá egy évre is. Nyolcévesen Franciaországba került, ahol 1937-ig tevékenykedett. Haras d'Ouilly-ben vezették alá az olasz Federico Tesio kancáját Nogara-t. E párosításból született meg Olaszország legkitűnőbb versenylovainak egyike, a mind a tizennégy versenyében veretlen Nearco.

Federico Tesio különc embernek számított. Építészek tanult, szolgált az első világháborúban, de nyugdíjas éveire visszavonult a külvilágtól, és Lago Maggiore melletti ménesében lótenyésztéssel és trenírozással foglalkozott. Jómódú ember volt, de szerinte a lótenyésztéshez nem kellett sok pénz. Kis létszámú kancaállományát olyan lovakból válogatta össze, akik senkinek sem kellettek. Azt sem bánta, ha az anyakancának szánt telivér életében egy versenyben sem futott. Sokan próbálták már megfejteni titkát, s bár könyvet is írt tenyésztési elveiről (Puro-Sangue - Animale da Esperimento – Tiszta vér – Kísérleti állat), mégsem születtek mindenhol Nearco-k vagy Ribot-ok. Tudományának lényege a pedigré kutatásban rejlett, amely során akár tizenketted íziglen is vizsgálta a megvásárolni óhajtott ló őseit. Munkássága megdöntötte azt a régi arisztokratikus elvet, amely azt mondta: vedd a legjobbat, párosítsd a legjobbal és reméld a legjobbat. Szerinte, így lehet ugyan jó lovakat tenyészteni, de ez inkább matematika, mint állattenyésztés. Előbb vagy utóbb, persze, hogy sikerül. Neki is volt egy szállóigévé vált mondása: „a ló a tüdejével fut, a szívével tart ki és a jellemével nyer”. Lehet, hogy ez az egy mondat a titok? Hogyan hagyhatott Tesio olyan mély nyomot az angol telivér tenyésztésben, hogy a ma élő versenylovak 75%-nak felmenői között megtalálhatók az általa tenyésztett lovak? De hogy egy másik érdekes adattal is szolgáljunk: az 1995-2009 között Prix de l'Arc de Triomph-ot nyert telivérek mindegyikének családfájában megtalálható Nearco. Nyugodtan nevezhetjük Nearco-t a világ egyik legjelentősebb apaménjének, volt ugyanis olyan idő, hogy világszerte több, mint száz fia volt felállítva fedezőménként. Ezt a fantasztikus számot csak a Batthyány Gusztáv által tenyésztett, szintén veretlen St. Simon tudta felülmúlni.

Hogy Federico Tesio-t építészmérnöki tehetsége, katonai hőstettei vagy tenyésztésben elért kimagasló eredményei miatt választották a Szenátus tagjává nem tudni, minden esetre mielőtt politikai pályára lépett volna eladta Nearco-t Angliába. Az Olasz 2000 Guineas-t és Derbi Italiano-t, Gran Premio d'Italia-t, Grand Prix de Paris-t nyerő pejkó Martin Benson-hoz került Newmarket-ba. Fantasztikus árat, 60 ezer font sterlinget fizetett érte az angol tenyésztő. Egy lovász heti keresete abban az időben 1 font 14 shilling és 2 penny volt.

Nearco tenyésztési szempontból három legjelentősebb fia Nasrullah, Nearctic és Royal Charger már Angliában születtek. Két fia nyert Epsom Derby-t, Dante (1945) és Nimbus (1949). Ez utóbbi a 2000 Guineas-t is megnyerte, Sayajirao Irish Derby-t és St. Leger-t nyert Doncaster-ben. Az öreg Nearco 1957-ben hunyt el, s új otthonában a Newmarket-i Beech House Stud-ban helyezték örök nyugalomra.

Ismét elhagyjuk Angliát, s történetünkben másodszor áthajózunk az Atlanti Óceánon. 1953-ban, a kanadai Edward Plunket Taylor ménesében, az Oshawa városa melletti Windfields Farm-on, Ontario államban nagy izgalommal várták az új, Angliában vásárolt szépreményű tenyészkancát, aki a világhírű Nearco-tól volt vehemben.

Mr. Taylor, akit az üzleti élet csak E. P. Taylor-ként tartott számon joggal érezhette, hogy a szerencse fia, karrierje az első pillanatoktól kezdve jól alakult. A részéről nem túl sok intellektuális erőfeszítést igénylő egyetemi tanulmányai után, amely során mérnöki diplomát szerzett, az üzleti élet sűrűjébe vetette magát. Nagyapjától megörökölt serfőzdéjét kezdte el menedzselni, nagy sikerrel. Ehhez, persze kellet az is, hogy a szomszédos Egyesült Államokban szesztilalom legyen. Ontario-ban is prohibíció volt ugyan, de csak 1927-ig, ráadásul bizonyos vállalatok mentességet élveztek alóla, mondván azok csak exportra termelnek. Ilyen kivételezett cég volt Taylor-é is, a Canadian Breweries Limited. Az export valójában az Egyesült Államokba irányuló csempészet eufemisztikus elnevezése volt. Tevékenysége során E. P. számos nagy hatalmú barátot és értékes összeköttetést szerzett. A negyvenes évek legelején, a háborús kényszer szülte Ellátási és Utánpótlási Minisztérium Végrehajtó Bizottságában dolgozott, majd maga Winston Churchill nevezte ki őt az úgynevezett Brit Utánpótlási Tanács élére. Olyan jól ment az üzlet, olyan befolyásra tett szert, hogy Edwardunknak eszébe jutott önkéntesként szolgálni a haditengerészetnél. De nem ám valamelyik íróasztal mögött. Becsületére váljék, hogy aktív harci cselekményekben szeretett volna részt venni. Csak a kaland kedvéért. Azért nyilván egy kicsit megszeppent, amikor hajóját hamarosan torpedótámadás érte, s életét csak egy közelben cirkáló hajó felsőbb parancsot megtagadó kapitánya mentette meg, aki összeszedte az életben maradt tengerészeket.

De a háborúnak már régen vége volt 1953-at írtak, s E. P. Taylor-nak az volt most az egyetlen gondja, hogy Angliában 35 ezer dollárért vásárolt kancája egészséges legyen, s rövidesen szép csikó szülessék. A rendkívül sokoldalú üzletember már a harmincas években aktív futtató volt, de mióta előző évben kinevezték az Ontario Jockey Club elnökének csak a lovaival foglalkozott. Még az egyéb üzletágakban (faipar, vegyipar, média, bányászat, áruházláncok) szerzett komoly érdekeltségeit is alárendelte szenvedélyének.

Az ellés rendben ment, 1954-ben Lady Angela egészséges csikónak adott életet, egy kis pej ménnek, akit apja iránti tiszteletből Nearctic-nak neveztek el. Nagyszerű ló lett, a sötétpej telivérből. A nehezen kezelhető, agresszív Nearctic chamipon kétéves volt Kanadában, háromévesen is számos díjat nyert, négyévesen ismét korosztályelső lett, s elnyerte az Horse of the Year (Év lova) címet. Ötévesen első öt futását megnyerte, s a Michigan Mile-on pályarekordot futott. Mindezt annak ellenére érte el, hogy egész versenykarrierje alatt pataproblémákkal küszködött. Nearctic fantasztikus apaménnek is bizonyult. 1967-ben nem kevesebb, mint 1 millió 50 ezer dollárért szindikalizálták (hihetetlen ár egy tizenhárom éves lóért), s Winfields-ből átszállították Maryland-be. Itt halt meg 1973-ban egy szinte utolérhetetlen pályafutás végén.

Bár Nearctic utódai közül kiemelkedik a brit 2000 Guineas nyerő Nonalco (1974), s a Canadian Oaks-ot nyerő Northern Queen (1965) is, de a E. P. Taylor mégis saját tenyésztésű lovára, Northern Dancer-re lehetett a legbüszkébb.

Northern Dancer a XX. század legjelentősebb versenylovainak egyike, és minden bizonnyal legjelentősebb apaménje. Életéről könyvek szólnak, s olyan sok izgalmas információt kell elmondani róla, hogy harmadik részünk kereteibe mindez már nem férne bele.

Ismét megállítjuk az idő folyását, ezúttal 1961-ben. Sorozatunk befejező epizódjában a halhatatlan Norhtern Dancer-től megtesszük az utolsó lépéseket Overdose felé.

2010. augusztus 29-én újabb próbatétel előtt áll Overdose. E helyen szeretnénk értelmet adni az alcímben szereplő idézetnek, amely V. György királytól származik. Most nem háborús propaganda a cél, hanem angol nyelvű üzenet egy Németországban lévő magyar lónak: YOUR COUNTRY NEEDS YOU! (AZ ORSZÁGODNAK SZÜKSÉGE VAN RÁD!)

(folytatjuk)