Miből lesz a cserebogár? 

Overdose-lázban ég a turftársadalom. Overdose élete, napjai, de szinte percei is jól dokumentáltak, nehéz vele kapcsolatban új információval szolgálni. Tudjuk mit eszik, mit iszik, milyen napja volt, ki a trénere, ki a kovácsa, tréninglovasa. Kívülről fújjuk már a hősies győzelemsorozat minden állomásának részleteit. Újra és újra olvastuk már megvásárlásának történetét, amelyet nem lehet megunni, mindig megmelengeti a legmarconább ember szívét is, mert bizonyítja, hogy a lóversenyzésben a mai napig történnek csodák, a legendák világában él a lóversenybarát.

Nehéz fába vágja tehát fejszéjét az, aki újat szeretne írni a Budapest Bullet-ről (Budapesti Lövedék), de most erre mégis kísérletet teszünk, mert az alábbi sorokban nem a jelenről, nem a jövőről, hanem a régmúltról lesz szó. Induljunk el Overdose atyjainak nyomába, elevenítsük fel az apai vonal összes képviselőjének nevét és tetteit egészen az alapító ősatyáig. Lássuk miből lett a cserebogár!

Írásunkat két részben közöljük, 1700-ban kezdődik és 2005-ben ér majd véget. A szírai Aleppo-ból, eljutunk majd Newmarket-be. Két tulajdonos, Thomas Darley angol konzul és Mikóczy Zoltán magyar üzletember áll a történet elején, illetve végén, az ő nevük által keretezett több, mint háromszáz esztendő vizsgálatakor lepereg előttük a lóversenyzés teljes történelme. A lapokra arany betűkkel kerül fel minden említett név.

A XVIII. század legelején az arab Mirza sejk, aki másodikként viselte e nevet a beduinok Feddan nevű közösségében nem sejtette, hogy Allah kiszámíthatatlan akarata azért éppen Aleppo vidékére vezérelte őt és nomád életet élő népét, hogy segédkezzen egy új angol lófajta kitenyésztésében. A nemes sejk valószínűleg azt sem tudta hol van Anglia, egészen addig, míg összeismerkedett Thomas Darley-val, aki a brit korona képviselője volt Levantéban. A konzul szenvedélyes vadász volt, rajongott a keleti lovakért. Nem kellett sok idő, míg szemet vetett a sejk istállójában álló csodálatos küllemű pej ménre, akit Ras el Fedowi-nak, azaz A Konok-nak hívtak. Az arab létére nagytermetű, 15 kéz magas (1 kéz = 4 hüvelyk = 10.16 cm) hátas annyira megtetszett a konzulnak, hogy vételi ajánlattal állt elő: hajlandó 300 aranyfontot, egy elegáns angol ház árát fizetni a sejknek a lóért. Mirza sejk először rábólintott az üzletre, ennyi pénzből rengeteg tevét, sátrat és persze új lovakat vehetett volna, de amikor a megbízottak elvitték hozzá a csillogó aranyakkal teli ládikót, meggondolta magát, rájött, hogy annyira szereti Ras el Fedowi-t, hogy nem tud tőle megválni. A kupecek dolguk végezetlenül tértek vissza Aleppo-ba.

A csalódott Darley tovább próbálkozott. Először egy, kettő, majd három lovat kínált cserébe, de a sejk hajthatatlan maradt. Véget is ért volna ezzel a történet, s az angol telivér fajta talán meg sem születik, de Darley konzul józan ítélőképességét valami elhomályosította, s ezzel a lóversenyzés ügye megmenekült. Megbízta tengerész barátait (Darley eredeti foglalkozása kereskedő volt), hogy szerezzék meg a lovat minden áron, ha kell lopják el. Ez történt. Ha nem is a legdicsőségesebb úton-módon, de 1704-ben megérkezett a ló a Yorkshire-i Aldby Park-ba, Darley birtokára. A sors furcsa fintora, hogy Darley Arabian sohasem versenyzett. 1719-ig fedezőménként szolgált, s nyugállományba vonulása után gondtalanul élt a Leeds városához közeli Darley-birtokon 1730-ban bekövetkezett haláláig.

Darley Arabian, Ras el Fedowi. Kicsit olyan érzésük van, mint amikor a Pozsony, és Bratislava neveket ízlelgetjük. Mohammed Bin Rashid Al Makhtoum sejk mégis Darley-nak nevezte el világméretű telivértenyésztő vállalkozását. Elegáns névválasztás. Ha a Ras el Fedowi-t választotta volna, lehet, hogy most nem érezne lelkiismeret furdalást néhány szentimentális turfbarát...

Történetünk második szereplője Bartlet's Childers (Darley Arabian – Betty Leedes). Keveset tudunk róla, de az bizonyos, hogy az 1716-ban született pej mén a Doncaster melletti Carr House ménesébéből származik. Többször is megváltoztatták nevét. Először Young Childers volt (tenyésztője Leonard Childers után), de ismerték őt Bleeding Childers-nek (Vérző Childers) is, vérzékenységi problémái miatt, de amikor John Bartlet megvásárolta, a ló neve elnyerte végső formáját: Bartlet's Childers. Akárcsak apja, Bartlet Childers sem versenyzett soha, de még tréningben sem állt, fedezőméni tevékenysége azonban hallatlanul fontos.

Több információ áll rendelkezésre a következő ló, Squirt (Bartlet Childers – Sister to Old Country Wench) életéről. William Metcalfe lova 1736-ban látta meg a napvilágot a Yorkshire-i Beverley-ben. Squirt sikeres versenykarriert futott be, de eladása után már nem tenyésztőjének, hanem tulajdonosának kereste a pénzt, akit Portmore 2. grófjának, Charles Colyear-nek hívtak. Hatszáz guinea életnyeremény megszerzése után, viszonylag hamar, 1740-ben vonult ménesbe, ahol csakhamar súlyosan megbetegedett. Ugyanaz a probléma jelentkezett nála, mint Overdose-nál, patairha gyulladást kapott, s Portmore gróf csak a lovászok könyörgésének engedve nem irtatta ki. Jól tette, mert a betegségből felépülve tovább fedezett, s így jött világra Marske, aki legjelentősebb valaha élt fedezőmének egyike.

Marske (Squirt – The Ruby Mare) 1750-ben született, tenyésztője a Yorkshire-i John Hutton volt, aki csakhamar eladta lovát Vilmosnak Cumberland hercegének, II. György fiának. Marske élete legnagyobb sikerét a Newmarket-i Jockey Club Plate megszerzésével aratta, helyezései azonban bőségesen behozták tartásának árát, bár anyagi gondjai nemigen lehettek Vilmos hercegnek, akit a történelem a „Mészáros” jelzővel is illet. Nem túl hízelgő ragadványnév, de katona ember létére nyilván igen büszke lehetett rá, főleg azért, mert, kérlelhetetlen ellenségei a jakobitáknak, adták neki.

A herceg halálakor, 1765-ben eladták összes lovát. Köztük volt Marske is, és vele együtt vezették ki az istállóból fiát, egy Eclipse nevű csikót is. Az apát potom 20 guinea-ért kótyavetyélték el, a yearling-ért (éves csikó) kicsit mélyebben kellett a zsebébe nyúnia a vevőnek, 75 guinea-t fizetett érte. Új tulajdonosa, egy másik Vilmos, William Wildman, egy egyszerű birkakereskedő, nem is sejtette, hogy milyen kincset érő lovakat szerzett. Az 1764. április 1-jén, napfogyatkozáskor (angolul eclipse) született mén mindeni idők egyik legjelentősebb versenylova lett. De itt még nem tartunk. Találni ugyanis olyan feljegyzést, amely szerint Eclipse pályafutását mezőgazdasági munkával kezdte, vagyis kocsit húzott és szántottak vele. Tréningbe ötévesen került, s Mr. Wildman a sikerek láttán biztosan csak hebegett-habogott, amikor megkérdezték tőle hol rejtegette eddig ezt a remek lovat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.