Az Ascot-i míting zárónapján, múlt szombaton rendezték meg a Golden Jubilee Stakes-et. A keretprogram is számos rangos versenyt kínált, a Group 2-es Hardwicke Stakes-et, a Listed Chesham Stakes-et, a Condition Race-nek (korteher verseny) számító Queen Alexandra Stakes-et, és a Heritage Handicap (legalább 50 ezer font összdíjazású hendikep) kategóriájú Wokingham Stakes-et, de a legnagyobb várakozás e Group 1-es versenyt, a Golden Jubilee-t előzte meg.
Ha angol versenyekről beszélünk, nem meglepő az évszázados múlt, ebben az esetben sem volt ez másként. A hároméves és idősebb telivéreknek kiírt versenyt először 1868-ban rendezték meg, All-Aged Stakes (minden évjárat) néven. Kicsit nehézkes volt a kezdet, mert az első nyerőt Lanaret-et nem követte második 1869-ben, de 1870-ben nyerő Normanby-nek köszönhetően folytatódott a hagyomány. A két világháború alatt (1915-1918, 1940-1945) egyéb gondok foglalkoztatták a Jockey Club-ot, mint a verseny megrendezése, s a Távoszlop oldalain már említett 1964-es özönvízszerű esőzés is keresztülhúzta a versenyre esélyes telivért nevező owner-ek számításait.
Még 1926-ban azonban, a versenyt átnevezték Cork and Orrey Stakes-re. A verseny névadója Richard Edmund St. Lawrence Boyle, Cork és Orrey 9. grófja volt, aki a korona hűséges szolgájaként olyan magas tisztségeket töltött be, mint a királyi titkos tanácsosé, a felsőház elnökéé, vagy a kankutyák mesteréé. (Ez utóbbi, a Master of Buckhounds, előkelő pozíciónak számított, viselője a királyi istállómester irányítása alatt dolgozó nemes volt, az uralkodó távollétében a cím birtokosa képviselte az államfőt az Ascot-i versenypályán. A címet 1901-ben megszüntették, ma már nem létezik. A titulus nem összekeverendő a master of foxhounds-zal, amely a falkamesterek angol neve.)
Az 1971-es lóverseny reform Group 3-as rangot adott a versenynek, ezt 1988-ban Group 2-esre emelték. 2002-ben II. Erzsébet királynő trónra lépésének ötvenedik évfordulója tiszteletére a futamot átnevezték Golden Jubilee Stakes-re (Arany Évforduló Díj), ami magától értetődően vonta maga után a legfelsőbb besorolás megszerzését. Hogy mindehhez mit szólt John Richard Boyle, Cork és Orrery jelenlegi, 15. grófja nem tudjuk, lehet, hogy egy zsíros állással kárpótolták, valahol a királyi kutyák körül.
A Golden Jubilee Stakes a hétfordulós Global
A legsikeresebb versenyló Prince Charlie volt az idők hosszú folyamán, ő háromszor egymás után hódította el az értékes díjat 1872 és 1874 között. Trénerként, Vincent O'Brien ötszörös nyerő, Welsh Saint 1970, Saritamer 1974, Swingtime 1975, Thatching 1979 és College Chapel 1993 segítette e nagyszerű cím birtokába. Zsokéként ki mást, mint Lester Piggott-ot láthatjuk a lista élén, a szerénytelennek távolról sem mondható kilenc győzelmével: Right Boy 1958, 1959, Tin Whistle 1960, El Gallo 1963, Mountain Call 1968, Welsh Saint 1970, Saritamer 1974, Thatching 1979, College Chapel 1993. Két tulajdonosnak is sikerült tripláznia, a már említett Prince Charlie tulajdonosának, Joseph Dawson-nak, és Jack Jowel-nek, aki Sunflower II 1912 és Hamlet 1923, 1924 nevű lovainak köszönhette a kitüntetést.
A rendkívül magas 450.000 font sterlinges összdíjazás sokaknak megmozgatta a fantáziáját, a versenyben huszonnégy telivér indult. A többségében angol és ír lovakból álló mezőnyben erős delegációval képviseltették magukat a franciák, köztük volt a magyar lóverseny barátoknak ismerős, de kellemes emlékeket nem idéző Marchand D'Or (11/1) is. Joy And Fun (33/1) és Happy Zero (8/1) Hong Kong-ból érkeztek, s akadt egy ausztrál vendég is, Alverta (40/1). Az Amerikai Egyesült Államok-ból Kinsale King (8/1) utazott a versenyre. Az előző napi Group 1-es győzelem után Aidan O'Brien és első lovasa Johnny Murtagh megnyugvással konstatálhatta, hogy nemcsak ők, de a piac is bízik lovukban Starspangledbanner-ben (13/2), még akkor is, ha neve mellet a JF (joint favourite – kettős favorit) állt. Fleeting Spirit érdemelte ki ugyanilyen mértékben a fogadók bizalmát, de trénere Jeremy Noseda és lovasa Richard Hughes biztosan nem a fogadásról beszélgettek verseny előtt a jártatóban.
A start után könnyűlovassági rohamhoz hasonló jelenetnek lehettek szemtanúi a verseny nézői. Az egyenes pálya két széléhez húzó lovak az indítás pillanatától kezdve, mintha egyre gyorsultak volna, nézni is szédületes volt az őrült tempót. A pálya külső korlátjánál hamar feltűntek Starspangledbanner színei, s a mezőny tagjai csak másodpercekre tudták megmutatni, hogy ők is eljöttek a startgéptől, bár Kinsale King szívósan védte a jenki becsületet második helyen. Az utolsó száz méteren már látszott, hogy az ausztrál születésű O'Brien ló lendületét nem lehet megtörni, pedig a pálya másik oldalán galoppozó lovak élére berobbant a Flying Filly-nek (repülő kanca) is becézett Fleeting Spirit. Az amerikai telivér is jól állt, de Johnny Murtagh azért a világ egyik legkitűnőbb lovasa, mert az ilyen helyzetekben is helyén van az esze és a szíve. Fantasztikus stílusban, ostorcsapás nélkül, a tomboló tömeg éljenzése közepette, megnyerte a versenyt. A második helyezésért folyó rendkívül látványos küzdelemből a szélső esélyként számon tartott Society Rock (50/1) ért célba Kinsale King előtt, a túloldali bojt ugyan Fleeting Spirit vezette, de ez csak a negyedik helyhez volt elég.
Starspangledbanner (Choisir – Golden Anthem, Made of Gold) élete harmadik G1-es versenyét nyerte, egyszer volt harmadik is. Győzött Group 3-ban és Listed-ben is már életében, pénzes helyezéseiről ne is beszéljünk most, csak össznyereményéről essék szó, amely nem teljes három szezonja alatt csaknem 1 millió fontra rúg. A Coolmore Ménes ausztrál testvérménesében született sárga mént a tervek szerint már jövőre tenyésztésbe küldték volna, sőt a fedezési díjat is megállapították már (19.624 font sterling, egy penny-vel sem kevesebb), de a végleges tervekkel még lehet, hogy megvárják a jövő hónapban rendezendő nagy sprintversenyt, a Newmarket-i July Cup-ot. Ha nem jön ki a lépés, még így is lesz ideje elutazni, s a hosszú karantént kivárni Down Under (Lent Alatt, ez Ausztrália egyik beceneve, utalás a Nagy-Britanniához képest távoli elhelyezkedésre).
Hivatalos befutási sorrend: Starspangledbanner, Society Rock, Kinsale King.
Futottak még: Fleeting Spirit, Amico Fritz, War Artist, Balthazaar's Gift, Varenar, Prime Defender, Serious Attitude, Marchand D'Or, Lord Shanakill, Joy And Fun, Alverta, Sir Gerry, Regal Parade, Triple Aspect, Total Gallery, High Standing, Sayif, Main Aim, Happy Zero, Fravashi, Showcasing.
Bírói ítélet: 1 ¾ hosszal nyerve, fejhosszal harmadik, Fleeting Spirit 4 hosszal negyedik, Amico Fritz 1 hosszal ötödik, War Artist nyakhosszal hatodik. A verseny lefutási ideje 1 perc 12.57 másodperc. Talaj: good to firm.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.