Kettőszáz-harmincadik alkalommal rendezik meg Angliában, a Surrey grófságbeli Epsom városának szélén az Epsom Downs-on (Epsom-i Dombság) a Derby Stakes-t, amely a századok során a világ legrangosabb versenyévé vált. A városka környékén az első évezred közepe táján szászok éltek, a város neve is egy Ebba nevű szász földbirtokos nevére eredeztethető: Ebbas ham szászul azt jelenti Ebba háza. Ekkor természetesen nem voltak még mítingek, ezek megrendezésére 1661-ig kellett várni. Epsom és közvetlen környéke ekkor vált népszerűvé, ugyanis a környéken gyógyforrásokat fedeztek fel, s ez vonzotta a közeli London kikapcsolódni vágyó lakosságát, természetesen főleg a módosabbakat. Így lett földbirtokos Epsom-ban Edward Smith-Stanley is, akit jobban ismerünk főnemesi titulusáról, ő volt ugyanis Lord Derby, Derby 12. grófja. A lóversenybarát gróf 1779-ben úgy határozott, hogy díjat alapít, amelyet szerény nevű, de úri eleganciájú kúriájáról The Oaks-nak (A tölgy) nevezett el. A versenyt a mai napig futják, Magyarországon a Kanca Díj a megfelelője, távja másfél mérföld (2400 méter).

Felbuzdulva azon, hogy az újsütetű díjat Bridget nevű kancája egyből meg is nyerte, barátaival új vállalkozásba fogott a gróf. Az Oaks mintájára újabb versenyt szervezett, melyben fő segítője Sir Charles Bunbury volt. A szintén hároméves telivéreknek, de ezúttal mének előtt is nyitva álló versenyt már a következő évben, 1780-ban sikerült megrendezni, mérföldes távon. A legenda szerint ekkor került sor a pénzfeldobásra. Így döntötte el a két nemes, hogy kiről nevezzék el a versenyt: fej vagy írás? Derby vagy Bunbury? Sir Charles lett a vesztes, de az vigasztalta, hogy a halhatatlan emlékű első győztes, egy sárga mén, Diomed (becenevén The Marvel - A Csoda) az ő istállójából került ki. Az első derby-győztes lovasa Sam Arnull volt, trénere R. Teasdale (a teljes név nem maradt ránk). Meglepve kapja fel a fejét, és elírást sejthet az avatott lóverseny barát a Derby távját illetően. Nem tévedés azonban az egy mérföld, az első négy versenyt e távra futották, és csak 1784-ben változtatták meg másfél mérföldesre a futamot. Ez Serjeant-nak és a szintén az Arnull családból származó zsokénak John-nak kedvezett, a ló trénerének a nevét nem jegyezte fel a történetírás. És ha már a pontos távnál járunk jegyeztessék meg itt, hogy az Epsom-i pályán futott pontos hossz másfél mérföld (1 mérföld és négy furlong) és 19 yard, azaz kb. 17 méter. Erre csak egy 1991-ben végzett precíz mérés után jöttek rá a steward-ok, de eszük ágába sem jutott, hogy tegyenek ellene valamit, ilyesmin Angliában nem illik változtatni.

Lord Derby-nek 1787-ig kellet várnia, míg elhódította a Blue Ribband-ot (Kék Szalag). Sir Peter Teaz nevű pej ménjét, az addigra már nemhogy rutinos derby-lovas, de kétszeres győztes Sam Arnull lovagolta, s aratta harmadik győzelmét, amelyet 1798-ban követte a negyedik. (Az Arnull família számos remek lovast adott az angol lóversenyzésnek a XIX. században is.) Az 1794-es esztendő szintén tartalmaz történelmi érdekességet, ekkor állt starthoz ugyanis minden idők legkisebb derby-mezőnye, mindössze négy ló. A viadal Daedalus győzelmét hozta, Frank Buckle ült a nyeregben, John Pratt idomár nyergelt, és Grosvenor 1. grófja, Richard Grosvenor tulajdonos állta a derby-vacsora költségeit. Hogy a szélsőséges méretű mezőnyök másik oldalát is lássuk, előre kell szaladnunk az időben 1862-ig, amikor harmincnégy telivér versengett az elsőségért. Caractacus-é lett a dicsőség, John Parsons lovagolta a Robert Smith idomította háromévest. Napjainkban már nem fordulhat elő, hogy ilyen népes Derby jöjjön össze, biztonsági okokra hivatkozva húsz lónál több nem indulhat.

Ha visszatekintünk a XIX. század első felére találunk még egyéb érdekességet is. 1825-ben és 1838-ban olyan lovak indultak a klasszikus versenyen, akik még soha nem versenyeztek előtte életükben. Ez nagy szó, de még meghökkentőbb az a tény, hogy utána sem, soha többé. Middleton-t, az 1825-ös nyerőt, az ötszörös derby-győztes lovas Jem Robinson ülte, s az ötszörös derby-győztes idomár James Edwards trenírozta. 1838 hőse, Amato hátán Jem Chapple ült, Ralph Sherwood volt a tréner. Minden idők egyik legszerencsésebb győzelmének Pyrhuss The First tulajdonosa John Gully örvendhetett 1846-ban. A verseny kimagasló favoritjának Sir Tetton Sykes-nak a lovasa John Scott olyan ittas volt, hogy - lovas kifejezéssel élve – azt sem tudta merre van arccal, s ez a győzelmébe került. Bár remek zsoké volt, két Derby-t is nyert (1842-ben egy Attila nevű telivéren) ez a fegyelmezetlenség a karrierje végét jelentette. Még híres idomár bátyja John Scott sem tudott rajta segíteni. De álljon itt Pyrhuss The First lovasának a neve is, aki nem volt más, mint a háromszoros derby-győztes Sam Day.

Ha magyar vonatkozású történelmi eseményeket szeretnénk említeni, amelyek az Epsom-i gyepen történtek, ismét forgatni kell egyet a történelem kerekén, hogy elérjünk az 1870-es évek derekáig. 1875-ben Battyány-Strattmann Gusztáv herceg (bár Angliában csak grófként emlegették – Count Batthyány) angol léptékkel is kiemelkedő lova Galopin aratta le a babérokat, s tette gazdáját új hazája egyik legmeghatározóbb tenyésztőjévé. Galopin-é mellett Jack Morris zsoké és John Dawson tréner nevei kerültek fel arany betűkkel a történelem lapjaira.

Ha az iménti neveket arany betűkkel kell írni, a következő év, 1876 győzteseiét még ékkövekkel is illetnie kell minden magyar turf barátnak. E négy (tulajodnéppen öt) név: Kisbér, Charlie Maidment lovas, Joseph Hayhoe idomár, valamint Baltazzi Sándor és Baltazzi Arisztid tulajdonosok. Kisbér (Buccaneer - Mineral) az egyetlen magyar tenyésztésű ló (Magyar Királyi Állami Ménes - Kisbér), aki Epsom-ban Derby-t nyert. Ha bepillantunk a kulisszák mögé, sajátos, kis iróniával mondhatjuk, magyaros történet bontakozik ki, bár ez a Baltazzi fivéreknek köszönhető, s ők görög származásúak voltak. Az 1876-os Derby-be csak Hungarian Colt-ként (magyar mén) beíratott Kisbérnek a verseny előtti napokig még nevet sem adtak. Volt ennél nagyobb gondja is Baltazzi Sándornak. Súlyos kártyaadósságai miatt bujkálnia kellett hitelezői elől, úgy volt, a lovat is lefoglalják a feldühödött kártyapartnerek. Egy utolsó pillanatban felvett kölcsön azonban lehetővé tette, hogy a ló maradjon, de Sándorunk így sem merészelt nyilvános helyen mutatkozni, a Derby-re el sem ment. Ott fivére Arisztid vezette fel Kisbért, s izgult a telivérért, majd a győzelmet követően szintén ő vehette fel a mesés vagyonnak számító 2000 guinea-t. A két kalandhős, csélcsap fivér nevéhez fűződik a világhírű Napajedlai Ménes megalapítása is.

Ami nekünk 1876-ban sikerült, az csak 1881-ben jött össze az amerikaiaknak. Iroquois volt az első amerikai tenyésztésű ló, aki Angol Derby-t nyert. Nem más volt ebben társa, mint a legendás, tragikus sorsú Fred Archer. Az 1886-ban, huszonkilenc éves korában fegyverét önmaga ellen fordító Archer, Jacob Pincus trénernek és Pierre Lorrilard tulajdonosnak nyerte ezt a Derby-t. Az 1884-es esztendő hozta minden idők egyetlen holtversenyét az Epsom-i lankákon. Hogy vajon Harvester és St. Gatien lovasai Sam Loates és Charles Wood arcára csak egy-egy fél mosoly ült-e ki, nem jegyezték fel az évkönyvek, minden esetre mindkettejük nyert még egy-egy Derby-t utána (Loates 1895-ben Sir Visto-n, Wood 1897-ben Galtee More-on, bár ez utóbbi egyet már 1883-ban is nyert St. Blaise-en). 1828-ban volt ugyan egy holtverseny The Colonel és Cadland között, de ezt a verseny utáni match-race-en az utóbbi javára döntötték el.

Még mindig az 1890-es éveknél időzve, érdemes megjegyezni a legrövidebb odds-ú nyerő nevét. Ő Ladas volt, akire 2/9-es hyper-alacsony pénzt fizettek a bukik. E rekordot csak a legendás Shergar közelítette meg, majdnem egy századdal később, 1981-ben: a tragikus sorsú telivér kurzusa 11/10 volt. Shergar-é volt egyébként a valaha látott legmeggyőzőbb díjgyőzelem is, tíz hosszal ért célba a második helyezett ló előtt.

A XX. század első emlékezetes Derby-je az 1901-es volt, amikor első alkalommal használtak startgépet. A második a botrányos 1913-as. Nem elég, hogy a női egyenjogúságért és szavazati jogért küzdő szüfrazsett Emily Davison az uralkodó, V. Görgy lova elé vetette magát, így okozva annak bukását, s a maga vesztét (ló és lovas kisebb sérülésekkel megúszta az incidenst), de a nyerő Craganour-t a Derby-k történelmében először és utoljára, erősen vitatott döntés után diszkvalifikálták. Ha azt gondoljuk ezt már nem lehet fokozni, keserűen tévedünk. Craganour tulajdonosa Joseph Bruce Ismay volt, aki joggal hihette, hogy rossz csillagzat alatt született, ugyanis ő volt az előző évben, 1912-ben elsüllyedt Titanic tulajdonosa. Az 1913-as győztes Aboyeur lett Edwin Piper-rel nyergében, a trénert Tom Lewis-nak hívták, s ha Alan Cunliffe tulajdonos csak egy font sterlinget is tett lovára, százat kapott vissza.

Az 1910-es évek további szokatlan dolgokat láttak angol földön. A Derby Stakes-et 1915 és 1918 között Newmarket-ben rendezték New Derby Stakes néven. Nem a hagyományokkal akartak szakítani az angolok, a kontinensen dúló I. világháború indokolta az óvatosságot. 1927-ben már nemcsak az Epsom-ba látogatók izgulhattak kedvenceikért, hanem azon kevesek is, akiknek volt televíziójuk. A BBC csakúgy mint idén is, gondoskodott róla, hogy minél többen láthassák a nagyszerű eseményt. Call Boy lett az első tévésztár telivér, Charlie Elliott kapkodta a levegőt nyergében a verseny után, ha nem is egy nemzet, de bizonyára sokak szeme láttára. John E. Watts tréner peckesen feszíthetett, és a sok kékvérű közt polgárember létére a népszerű színész, színházi producer Frank Curzon vezette be lovát a winner's circle-be, V. György személyesen gratulált neki. Curzon néhány héttel élte túl csak a győzelmet, a versenyre is orvosai tanácsa ellenére látogatott ki...

A múlt század 1954-től egy élő legenda, egy szentként tisztelt ember, a hazánkba is ellátogató óriás, Lester Piggott nevétől hangos. Ekkor aratta első győzelmét Never Say Die nyergében, s ezt a sikert nyolc másik követte. Nem hordott még a hátán a Föld embert, aki nyomába ért volna Derby-ken bemutatott teljesítményének. Nézzük a sikereket sorrendben: Never Say Die (1954), Crepello (1957), St. Paddy (1960), Sir Ivor (1968), Nijinsky (1970), Roberto (1972), Empery (1976), The Minstrel (1977), Teenoso (1983). Lester Piggott-ról könyvek szólnak, ide csak annyit írunk, hogy bár 1862-ben Caractasus-on a már említett John Parsons nyerte a klasszikus futamot, s egyesek úgy vélik, hogy ő volt a legfiatalabb derby-nyerő a maga tizenhat évével, ez nem bizonyított. Abban viszont biztosak lehetünk, Piggott mester tizennyolc évesen aratta le a babért 1954-ben. S ha már életkorról beszélünk, emlékezzünk meg a legidősebb győztes zsokéról is. John Forth 1829-ben Frederick nevű lován kápráztatta el képességeivel a közönséget. (Minden tiszteletünk mellett azért említsük meg, hogy ez távolról sem világrekord. A nagy Kállai Pál hatvanhét évesen Rodrigón lovagolta ki a 2000. évi Magyar Derby ifjú lovasainak a szemét.) Szintén a múlt században született Shergar tíz hosszas győzelmi rekordja, de a legkisebb különbséggel nyert Derby is. Benny The Dip rövid fejhosszal tudott csak győzni Silver Patriarch előtt 1997-ben.

Cikkünk végére egy olyan érdekességet tartogattunk, amely időrendben és különlegességben egyaránt ide illik. E kuriózum támasztja alá legjobban, hogy a lóverseny egyike a legfair-ebb sportoknak a világon. Ellenben más sportágakkal, itt nem hirdetnek külön számot hölgyek részére, nem érvényesül tehát a férfi-női megkülönböztetés. Bárki, aki alkalmas a feladatra indulhat a versenyben korra (alsó korhatár tizennégy év, felső nincs) nemre, fajra stb. tekintet nélkül. Nagy kihívás előtt állt 1996-ban Alex Graves (bár férfias név, mégis hölgyet takar). Portuguese Lil nyergében először bizonyíthatott hölgy a Derby-ben. Nem nyerte meg a versenyt, pénzes helyre sem ért, sőt valójában utolsó lett, de úttörő szerepére tisztelettel tekint minden lóverseny barát, és örömmel látna több hölgyet klasszikus versenyek indulóira kimázsálni.

A szombaton megrendezendő 2010-es Epsom Derby indulóiról szóló elemzést pénteken ismertetjük.

 
 
 
 
 

A bejegyzés trackback címe:

http://tavoszlop.blog.hu/api/trackback/id/tr872051160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.